Agyonlőttek 14 embert és hamisan tanúskodtak, mégsem emelnek vádat ellenük

Az 1972-es észak-írországi tömegmészárlásban részt vevő katonák – akik agyonlőttek 14 civilt – nem vádolták meg, ráadásul bizonyíthatóan hamisan tanúskodtak, mégsem emeltek vádat ellenük. Az áldozatok családtagjai mérhetetlenül csalódottak, az ügyészség pedig azzal védekezik, hogy nem állt a rendelkezésükre elegendő bizonyíték.

A Véres Vasárnap utáni hamis tanúzás miatt vizsgált tizenöt volt katona ellen nem emelnek vádat. Tizennégy embert lőttek agyon, amikor 1972. január 30-án tüzet nyitottak a Londonderryben tartott polgárjogi felvonuláson tüntetőkre.

2010-ben Lord Saville vizsgálati jelentése megállapította, hogy néhány katona tudatosan hamis beszámolót adott elő. Pénteken az ügyészség (PPS) mégis azt mondta, hogy „nem állt rendelkezésre elegendő” bizonyíték és ugyanezt állapította meg egy egykori IRA-tagról (Ír Köztársasági Hadsereg) is.

Tizennégy embert lelőttek és legalább 15 embert megsebesítettek, amikor 1972. január 30-án, vasárnap a hadsereg ejtőernyős ezredének tagjai tüzet nyitottak a polgárjogi tüntetőkre Bogside-ban – Londonderry túlnyomórészt katolikus városrészében. Ez a nap Véres Vasárnap néven vált ismertté.

John O'Neill, a PPS vezető ügyésze elmondta, hogy az ügyészi csoport „hatalmas mennyiségű anyagot” vizsgált meg, és „összetett bizonyítási és jogi kérdésekkel” kellett szembenézniük. „Az ügyészek gondosan mérlegelték a tizenöt volt katona és az IRA egykori állítólagos tagja ellen rendelkezésre álló összes bizonyítékot” – mondta.

A Véres Vasárnap családjait péntek reggel tájékoztatták a döntésről. John Kelly, akinek testvérét, Michaelt megölték a Véres Vasárnapon, azt mondta, hogy a családok „csalódottak és értetlenül állnak” a PPS döntése előtt.

Ciarán Shiels ügyvéd, aki az áldozatok néhány hozzátartozóját képviseli, azt mondta, hogy a családok csalódottak a PPS döntése miatt, és „nem zárjuk ki a további jogi lépések lehetőségét”.

Lord Saville 2010-ben közzétett vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi áldozat ártatlan volt, és nem jelentett veszélyt. A lövöldözésben részt vevő katonák tudatosan hamis beszámolókat adtak elő. O'Neill szerint három konkrét kérdés merült fel az ügyészi csapat számára: először, hogy a Véres Vasárnap vizsgálat elutasította egyes személyek bizonyítékait, mert ezeket nem mindig a büntetőjogi bizonyítási normának megfelelő módon fogalmazták meg; másodszor, hogy számos adat az 1972-ben volt katonák által adott beszámolók elutasítására vonatkozott, és a PPS arra a következtetésre jutott, hogy ezek ma már nem lennének elfogadhatóak a büntetőeljárásban; harmadszor, hogy a Véres Vasárnap vizsgálat teljes mennyiségű bizonyítéka nem állt a vádhatóság rendelkezésére.

Elismerte, hogy a döntés „egy újabb nehéz nap” lehet a megöltek és megsebesültek családjai számára, és azt mondta, hogy a döntés „nem ássa alá a Véres Vasárnap vizsgálat megállapításait”.

2019-ben a PPS bejelentette, hogy egy volt ejtőernyős, akit F. katonaként azonosítottak, ellen gyilkosság és gyilkossági kísérlet miatt indítanak eljárást. Őt azóta visszavitték bíróság elé.