A fánkgazdaság mint a fenntartható jövő záloga

Az emberiség az éghajlati és ökológiai összeomlás felé halad, de a fánkgazdaság segíthet kimászni belőle. A gazdasági növekedés helyett a virágzásra törekvő fánkgazdaság koncepciója új irányt mutathat a globális közösség számára.

Az úgynevezett "fánkgazdaság" alapelveit Kate Raworth brit közgazdász dolgozta ki, amely egy fenntarthatóbb alternatívát kínál a GDP-központú közgazdasági szemlélettel szemben. A fánkgazdaság célja, hogy mindenki számára biztosítva legyenek az alapvető emberi szükségletek, miközben tiszteletben tartjuk a bolygó kapacitását.

A koncepció gyakorlati alkalmazását már több mint 70 városban tesztelik, és Amszterdam volt az első, amely a COVID-világjárvány idején adaptálta ezt a stratégiát a társadalmilag igazságos, zöld megújulás érdekében.

A fánkgazdaság alapjai

A fánkgazdaság modellje egy amerikai fánkra hasonlító ábrázolásban jelenik meg, ahol a belső perem a társadalmi alapzatot, a külső perem pedig a környezeti plafont jelképezi. A cél, hogy senki ne kerüljön a fánk lukas közepébe, vagyis ne szenvedjen hiányt az alapvető szükségletek terén, és ne lépjük túl a bolygó határait.

A fánk ízletes masszája a társadalmi alapzat és a környezeti plafon közötti tér, ahol az emberiség virágozhat. Azonban a jelenlegi helyzetben sokan nem tudják kielégíteni alapvető szükségleteiket, és a bolygó határait is túllépjük.

A fánkvárosok kialakítása

A Thriving City Portrait eszköz segítségével a fánkgazdaság modellje városi szintre skálázható. A városoknak fel kell tenniük a kérdést, hogyan lehetnek a jól boldoguló emberek otthona és egy virágzó környezet, miközben tiszteletben tartják minden ember jól(l)étét és a bolygó egészségét.

Amszterdamban a helyi társadalmi és ökológiai viszonyok elemzése során konkrét célokat határoztak meg, például a városi zöldfelületek növelését, a nyersanyagok felhasználásának csökkentését, és a szén-dioxid-kibocsátás jelentős mértékű csökkentését.

A városoknak meg kell vizsgálniuk a globális társadalmi és ökológiai hatásaikat is, például Amszterdam esetében a fogyasztási lábnyomot és a globális ellátási láncokon keresztüli hatásokat. A cél a közös gondolkodás és tervezés, hogy a városok a 21. században fenntarthatóbbá váljanak.