Szakonyi Károly újra az MMA rendes tagja lett

Másodszor is a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjává választották Szakonyi Károly Kossuth-díjas drámaírót, aki 2024. április 8-án tartotta meg Élmény és fantázia, avagy a modell az élet című akadémiai székfoglalóját.

Orosz István Kossuth-díjas grafikus a Magyar Művészeti Akadémián tartott laudációjában Szakonyi Károly jellegzetes megjelenését és stílusát méltatta. Elmondta, hogy Szakonyi korábban dekorációs szakmunkásként és rézkarcügynökként is dolgozott, ami befolyásolta prózáját. Orosz hozzátette, hogy Szakonyi sosem adott el egyetlen kapot sem, ami a rézkarcolóként dolgozó Orosz szívét melegítette.

Szakonyi Károly beszédében három írásának keletkezési történetét osztotta meg a hallgatósággal. Az első, az Emberi üdvözlet című elbeszélés egy szerencsétlen sorsú ember, Botos Pál történetét meséli el, aki Szakonyi katonatársa volt.

Szakonyi második alkalommal lett az MMA rendes tagja, először 1996-ban választották meg. 2012-ben azonban egy botrányba fulladt közgyűlés során több művész, köztük Novák Ferenc is kilépett az akadémiából. Az MMA 2023. május 24-i közgyűlésén döntött úgy, hogy húsz, Nemzet Művésze címet viselő művészt, köztük Szakonyi Károlyt is, rendes taggá választ.

Szakonyi beszédében említést tett arról is, hogy egy alkalommal, amikor egy figurája nem akart életre kelni, egy konyak segített neki. Egy mondat ugrott be neki egy kávéházban, ami után könnyen ment az írás, és a történet magától íródott meg.

A Francia tanya című kisregényének keletkezéséről is beszélt, amely egy kórházban fekvő, oxigénpalackkal lélegző fiatalember történetén alapult, aki a háború utolsó éveiben került francia fogságba. A történet a tudat alatt érlelődött, és egy váratlan pillanatban bukkant fel.

Végül a Porcelán baba című művének születéséről mesélt, amelyben a valóság adott pontjától a fantázia szabadon elrugaszkodhatott, és a képzelet teremtette meg a szereplőket, környezetet és cselekményt.

Szakonyi Károly székfoglaló előadását a közönség vastapssal honorálta, ami hasonlított a színházi előadások végén tapasztalható elismeréshez.