George Edward Foreman szegény afroamerikai családban született a texasi Marshallban. Hat testvérével együtt Houston egyik legveszélyesebb negyedében nőtt fel, ő maga is egy utcai banda tagja volt. Az elzülléstől az mentette meg, hogy 16 évesen csatlakozott a hátrányos helyzetű fiatalok számára indított képzési programhoz és elkezdett bokszolni.
Rendkívüli adottságai révén egy év után már az amerikai válogatott tagja volt, az 1968-as mexikói olimpián nehézsúlyban aranyérmet nyert. A következő évben profinak állt, s sorozatban 37 mérkőzést nyert meg, 34 alkalommal kiütéssel. A hibátlan mérlegű Foreman a WBA és a WBC szervezet első számú trónkövetelőjeként 1973. január 22-én világbajnoki címmérkőzést vívhatott a szintén veretlen Joe Frazier ellen. A 191 centis, 99 kilós Foreman esélytelenebbnek számított ugyan, de az első két menetben hatszor küldte a padlóra ellenfelét, aki már csak támolygott a ringben, míg végül a bíró beszüntette az egyoldalú küzdelmet.
Címét 1974. október 30-án a nagy visszatérést bemutató Muhammad Ali ellen kellett megvédenie a kongói Kinshasában. A boksztörténelembe Rumble in the Jungle (Bunyó a dzsungelben) elnevezéssel bevonult összecsapás előtt sokan azt várták, hogy Foreman véget vet Ali pályafutásának. A szorítót mégis vesztesen hagyta el: Ali az első menetekben a kötélre támaszkodva hagyta, hogy Foreman testet vagy a levegőt érő ütésekre pazarolja erejét, miközben folyamatosan heccelte:
 
Ez minden, amit nyújtani tudsz?
 
A mérkőzés közepén aztán átvette a kezdeményezést és a nyolcadik menetben kiütötte holtfáradt ellenfelét, ez volt Foreman egyetlen KO veresége. "Big George" - ahogy az ökölvívót emlegették - a vereség után egy ideig csak a szórakozásnak élt, szórta a pénzt. A ringbe 1976-ban tért vissza és öt kiütéses győzelmet aratott, "áldozatai" között volt Joe Frazier is.
1977 márciusában azonban fáradtan, akklimatizálódás nélkül állt ki Puerto Rico szigetén Jimmy Young ellen, és elszenvedte pályafutása második vereségét. Az öltözőben hőgutát kapott és eszméletét vesztette, a halálközeli élmény hatására megtért és úgy döntött, életét Isten szolgálatának szenteli. Lelkipásztor lett Houstonban, tévés prédikációkat tartott, fiatalokat segítő központot nyitott.
1987-ben, 38 évesen és mintegy 20 kilóval nehezebben váratlanul bejelentette visszatérését, szavai szerint azért, mert pénzt akart szerezni ifjúsági központjának. Bár az évek múlásával lassabb lett ("Úgy mozog a ringben, mint a kikötőben horgonyzásra készülő Queen Mary óceánjáró" - írták róla), ütései ugyanolyan letaglózók maradtak. Fokozatosan formába lendülve sorozatban 24 győzelmet aratott, és 1991. április 19-én Evander Holyfield ellen már világbajnoki címmérkőzésen húzhatott kesztyűt, de pontozással vesztett. 1993-ban egy újabb címmérkőzésen, a WBO trónjáért Tommy Morrison ellen maradt alul.
Nagy álma 1994. november 5-én teljesült be: a veterán Foreman ezen a napon a WBA és az IBF nehézsúlyú világbajnoki címéért Las Vegasban rendezett összecsapáson a regnáló Michael Moorer ellen lépett ringbe. Az első kilenc menetben nem sok babér termett számára, Moorer újra és újra megütötte, majd eltáncolt előle. A tizedik menetben viszont egy megrendítő erejű ütéskombinációja célba talált, és a bíró kiszámolta a padlóra került Moorert.
Foreman 45 évesen és 299 naposan minden idők legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett; azzal, hogy 20 év után szerezte vissza a világbajnoki címet, újabb rekordot állított fel; ráadásul a két bokszoló között lévő 19 év korkülönbség szintén rekordnak számít.
Foreman szeretett volna Mike Tysonnal megmérkőzni, de erre nem került sor, világbajnoki címétől pedig egy éven belül a WBA és az IBF is megfosztotta, mert nem állt ki a megszabott ellenfelekkel. Utolsó mérkőzésén, 1997. november 22-én Shannon Briggs ellen vitatható pontozásos vereséget szenvedett, ezután végleg visszavonult.
A szakemberek szerint Foreman az egyik legnagyobb nehézsúlyú bokszoló volt, bár technikája korántsem volt kifinomult, és védekezése is meglehetősen szellős maradt, győzelmeit nyers ütőerejének, erőszakosságának, kiváló ütésálló képességének köszönhette.
Profi pályafutásának 81 meccséből 76-ot nyert meg, ebből 68-at kiütéssel, ez a legjobb arány a nehézsúlyú világbajnokok között.

1973-ban és 1976-ban az év bokszolójának választották meg, a "boksznagypapa" a sportág Hírességek Csarnokának is tagja. Választott hivatására utalva született az a mondás, hogy "ő a világ egyetlen lelkésze, aki teljesen törvényesen hetvenhat embert vert félholtra".
Foreman 1985 óta él együtt ötödik feleségével, összesen 12 gyermeke született, mind az öt fiát George-nak hívják. Életéről film is készült, sportkommentátorként tevékenykedett, több könyvet írt, ezek között akad szakácskönyv és spirituális útmutató egyaránt, és még mindig aktívan ellátja lelkészi hivatását.
Üzletembernek sem utolsó: amikor tíz év után visszatért a ringbe, nyilatkozataiban sikereit egészséges étrendjének tulajdonította. Meg is kereste a konyhafelszerelési cikkeket gyártó Russell Hobbs cég, hogy legyen új grillkészülékük arca, s a Foreman által reklámozott, nevét viselő készülékből 1994 óta százmilliónál több darabot adtak el. Az üzleten becslések szerint 200 millió dollárt keresett, nagyságrendekkel többet, mint sportolói pályafutása alatt.
Fotó: HBO