Az Amerikai Kereskedelmi Kamarában mondott beszédet kedden David Pressman nagykövet. Miután hosszasan sorolta, milyen gyümölcsöző együttműködést folytat Magyarországon sok amerikai cég, főleg a gyógyászatban, az IT területén, szoftverfejlesztésben és a szociális ágazatban, hirtelen hangnemet váltott, a befektetésekkel érkező dollárokat a magyar a magyar kormány által sokszor említett „guruló dollárokkal” vetette össze – írta meg a Telex. 

Pressman szerint az amerikai dollárok valójában segítenek a leukémiás magyaroknak kezeléshez jutni, a vak csecsemőknek visszanyerni látásukat, a szívbeteg magyaroknak ellátáshoz jutni, cukorbeteg gyerekek betegségének kezelésében, és a fiataloknak versenyképes tudáshoz jutni a külföldi munkaerőpiachoz. Ezek fényében Pressman furcsállja, hogy a miniszterelnök az Egyesült Államokat Magyarország egyik legfőbb „ellenfelének” nyilvánítja, vagy nyilvánosan kijelenti, hogy az amerikai kormány megpróbálja megbuktatni a magyart.

A nagykövet figyelmeztetett, hogy a külföldi befektetésekre bizony hatással van, ha váratlan adókat vetnek ki, vagy amikor Lázár János bizonyos ágazatokban a külföldi vállalatokat nem kívánatosnak nyilvánítva azt javasolja nekik, hogy adják el a cégüket és távozzanak.

Vajon Hollywoodban mit gondolnak a magyarországi befektetésekről, amikor a könyvek lefóliázásáról és a megbírságolt könyvesboltokról szereznek tudomást, vagy amikor megtudják, hogy egy jelentős kulturális intézmény vezetőjét kirúgják bizonyos fényképek kiállítása miatt

– tette fel a kérdést Pressman, aki szerint ezek valós kérdések, már neki is feltették őket.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt, annak tervezett jogkörét riasztónak nevezte, mivel az elérhet minden céget és bármelyik munkavállalóit, amennyiben a hivatal szerint „érdekérvényesítő tevékenységben” vagy „demokratikus vitában” vesz részt, de a független sajtóra és a civil szervezetekre is hatással van. „Emellett a törvénytervezet mellett Moszkva külföldi ügynöktörvénye enyhének és szelídnek tűnik.”

Pressman a NATO-val kapcsolatos magyar álláspontot is erősen kritizálta, mondván a magyar vezetés a NATO-t inkább szerződésnek, nem pedig szövetségnek tekinti, pedig az egy politikai-katonai szövetség, a demokráciák szövetsége, amely olyan közös értékekre épül, amelyek mellett Magyarország csatlakozásakor elkötelezte magát.

Mi nem azért vagyunk hajlandóak amerikai vért ontani Magyarország védelméért, mert az teljesíti szűk, szerződéses kötelezettségeit, azaz a költségvetés bizonyos százalékát a hadseregére fordítja, vagy részt vesz a közös hadgyakorlatokon – hanem mert mindketten tagjai vagyunk ennek az értékközösségnek.

Amikor Magyarország a kommunizmust elutasítva kilépett a Varsói Szerződésből, befogadták az Európai Unióba és a NATO-ba, ezzel elfogadta a szabadpiacot és a demokratikus kormányzást. Otthagyott egy közösséget, és csatlakozott egy másik értékközösséghez, mondta Pressman.

Ma azonban egyre inkább azt látjuk, hogy a NATO-szövetségesire támaszkodva figyelmen kívül hagyja ugyanezen szövetségnek az érdekeit, még egy európai háború idején is.

Semmibe veszi azokat, ami nyilvánvaló abból, hogy a miniszterelnök magához öleli Putyint, kormánya az Ukrajnának nyújtott, létfontosságú segélyek visszatartásával fenyegetőzik, miközben a háborús bűnösök ukrán férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkolnak, a független médiát és a civil szervezeteket vizsgálja és támadja, bírákat mocskol be, az oroszokkal való kapcsolatai erősítésére törekszik, miközben szövetségesei pont szankcionálnák Oroszországot.

Fotó: Facebook