A Schmidt Mária vezette, kormányközeli XXI. Század Intézet már márciusban egy kiadványban magyarázta el, hogy kiket tartanak a média szuverenitására nézve aggályosnak Magyarországon.

A Fidesz-KDNP múlt héten tartott frakcióülése után Kocsis Máté lengette be, hogy még az ősszel benyújtanak az Országgyűlés elé egy úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénycsomagot. Erről a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője elárulta, hogy az Alaptörvényben és a Büntető Törvénykönyvben (BTK) is új szabályokkal fogják korlátozni „a külföldről finanszírozott újságírókat, álcivileket és dollárpolitikusokat”, akik a Fidesz-KDNP megfogalmazása szerint Magyarország szuverenitását támadják. Az MTI úgy tudósított, hogy cél, hogy „borsot törjenek” a „baloldali újságírók” orra alá, akik külföldről kapnak támogatást, mellyel úgymond veszélyeztetik az ország szuverenitását.

De kik a Fidesz-KDNP ellenségei? A Schmidt Mária történész, a Terror Háza főigazgatója által vezetett, Fidesz-közeli közpénzégető XXI. Század Intézet honlapján a Media1 találta meg, a Trend címmel megjelent márciusi kiadványukat, melynek első számának a címe ez volt:

„Veszélyben a médiaszuverenitás – A külföldről finanszírozott média forrásai és donorjai”.

A kiadvány impresszumában kizárólag a XXI. Század Intézet munkatársai szerepelnek, többek közt a kormánypárti Megafon egyik arcaként is ismert Deák Dániel, az Origóba beolvasztott 888.hu főszerkesztője, G. Fodor Gábor, valamint Békés Márton egykori neonáci, a fideszes Tranzit Fesztivált is szervező Kommentár Alapítvány folyóiratának főszerkesztője.

A kutatásnak(?) nevezett anyag elején közölt „Vezetői összefoglalóban” pontról pontra leírják, hogy kiket tartanak veszélyesnek a magyarországi média szuverenitására nézve, majd több oldalon keresztül részletesen bemutatják a 444, a Partizán, a Telex, az RTL, a Szabad Európa, az Átlátszó, a Direkt36, a K-Monitor és a Lakmusz tulajdonosi szerkezetét és finanszírozását.

Ezekről ugyanis – az egyébként nyilvános beszámolóik alapján – megállapították, hogy külföldi forrásokból fedezik a működési költségeik 25-100 százalékát.

Schmidt Mária emberei leírják azt is, hogy véleményük szerint:

a magyar médianyilvánosságban a külföldről finanszírozott tartalomgyártók kritikus szintet értek el, emiatt a külföldi eredetű strukturális finanszírozás szerkezete felveti a hazai érdekek sérelmének kérdését.

Az uniós forrásokat is kifogásolhatónak nevezik: ezek közé tartoznak az Európai Unió szervei és pályázatai mellett a holland és az amerikai nagykövetség, valamint minden olyan külföldi alapítvány, kormányügynökség, nagyvállalat vagy nonprofit szervezet, amely valamikor bármilyen módon anyagi támogatást nyújtott az előzőleg felsorolt médiumoknak. A szerzők „kvantitatív médiakutatásnak” nevezik azt, hogy egyetlen hónapban, 2023 februárjában hány darab politikai relevanciával bíró cikk jelent meg az általuk támadott tartalomgyártók felületein, és „polaritásvizsgálatnak” hívják azt a módszert, ami alapján eldöntötték, hogy azok közül melyik számít semlegesnek, pozitívnak vagy negatívnak a kormány szemszögéből.

Így végül 1.139 cikk alapján arra jutottak, hogy azok 54,2 százaléka előnytelen volt a kormányra nézve, és a híreknek csak 0,8 százaléka tüntette fel pozitív színben a kabinet munkáját.

„Mindez jól mutatja, hogy ezeknek a médiatermékeknek valójában nem az objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás a céljuk, hanem kormányellenes politikai aktivistaként viselkednek, céljuk a kormányba vetett társadalmi bizalom rombolása” – állapították meg a Trend szerzői, akik szerint a szóban forgó külföldről is finanszírozott vagy külföldi kézben lévő kormánykritikus médiatermékek működése nem szolgálja a magyar állam stabilitását (vagy inkább a kormánypártokét).

Oroszországban létezik egy hasonló törvény, mely megbélyegzi a külföldi forrásokat is igénybe vevő médiumokat. A Vlagyimir Putyin által lenyúlt országban elfogadott jogszabályt idegen ügynök törvénynek nevezik. A törvényről a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) tavaly megállapította, hogy az nemzetközi egyezményekbe ütközik. Oroszországot kártérítés fizetésére kötelezte a nemzetközi emberi jogi bíróság a törvénnyel összefüggésben.

Fotó: MTI