- A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, Totyik Tamás nemrég azt mondta, hogy egy pályakezdő esetében a bérkiegészítés a 100 ezer forintot is meghaladja. A szakmai ágazati pótlékkal együtt egy pedagógus minimális bére idén januártól bruttó 391 ezer forintra emelkedett, ami nettóban körülbelül 260 ezer forintot jelent, néhány tízezer forinttal többet, mint a pótlékemelés előtt. Önök szerint van okuk a derűre?

- Semmi okunk sincs a derűre. Nem csak a fizetésemelés mértéke miatt, de azért sem, mert erősen kétes a bevezetésre kerülő bérdifferenciálási és teljesítményértékelési rendszer. Ráadásul uniós pénzből. Ugyanis az a helyzet, hogy a béremelések úgy történnek meg, hogy az egyik pedagógustól elveszik, amit a másiknak adnak. Ez a béreltérítési technika. Arról nem is beszélve, hogy az uniós vállalásokban az is szerepel, hogy a szakszervezetekkel közösen alakítják ki a pedagóguspályát vonzóvá tevő új bérezési rendszert. Csak az a gond, hogy ez nem így történik. Egyeztetés nincs, ami sajtóanyagokat megkapunk, azokat is „nem sajtónyilvánosként” minősítik. Mire publikus lesz, már nincs mód az egyeztetésre, megy egyenesen törvényjavaslatnak és megszavazzák.  

- Pedig a bérpótlékok kiegészítését, „visszaáramoltatását” is megígérték, ezzel sem elégedettek?

- Az eddigi pótlékokat megszűntetik, nagy kérdés, hogy amit most pótlékemelésként lebegtetnek, mi lesz valójában azzal a pénzzel? Maruzsa Zoltán azt állítja, hogy ez bekerül az alapbérbe, de az államtitkár úr már oly sok mindent mondott. Jelenleg csak zsonglőrködnek a számokkal, miközben egyfolytában Brüsszelre mutogatnak. Pedig a tervezett és egyelőre csak remélt uniós forrásokból bőven emelhetnék a pedagógusbéreket még akár arra 45 százalékra is, amit már régóta hangoztatunk. Az inflációt tekintve meg ennek a mértéke is okafogyottnak tűnik.

- Egy kicsit tekintsünk vissza az eltelt egy évre, ami gyakorlatilag folyamatos frontharcot mutatott a szakszervezetek és a kormány képviselői között. Honnan hova sikerült eljutni ez alatt az egy év alatt, ha felmutatható egyáltalán valódi és érdemi eredmény?

- Szerintem nagyon nagy utat sikerült megtennünk. Amikor megkezdtük a sztrájktárgyalásokat, az volt a kormány álláspontja, hogy nincs itt semmi probléma, a pedagógushiányt tagadták, szándékukban sem állt a béremelés, az pedig főként nem, hogy uniós pályázatokat célozzanak meg ennek teljesítésére. A sztrájkfolyamatok és a tüntetések hatására mindez mára reflektorfénybe került. Ennek eredménye az is, hogy Brüsszel figyelemmel kíséri a folyamatokat, minden kormányzati vállalást „leokézott” és kontrollál. Mindez elmaradt volna, ha nincsenek az egy éve tartó szívós sztrájktárgyalások.

- Essen szó a kellemetlennek tűnő adatokról is. Hány pedagógust tartanak nyilván és ebből hányan vettek részt a tiltakozásokban, az engedetlenségi akciókban, a sztrájknak nevezhető még elégséges munka végzésében és egyéb ellenállásban? Milyenek az arányok?

- Erre azért nehéz válaszolni, mert folyamatosan különböző számokat látunk még a KSH adataiban is. A teljes pedagógustársadalomról kellene beszélni, de sokáig csak egy részét érintette a sztrájkfolyamat. Kiszervezték például a szakképzésben dolgozókat, egyelőre meghatározhatatlan, hogy a 140-150 ezer kollégából mennyit kellene ilyen okokból kivonni. Becslésekre hagyatkozhatunk, eszerint húsz százalék körüli lehetett eddig a részvétel. Ez lehet, hogy kevésnek tűnik, de Magyarországon még így is kiugrónak számít, mert nálunk nem olyan nagy divat az elkötelezett és hatékony sztrájk. Az mindenképpen nagyon fontos és becsülendő, hogy egy éve tart a folyamat.

- Amint arról a frisshirek.hu is beszámolt, legutóbb egy hete demonstráltak a Hősök terén, nem túl jelentős támogatottság mellett. Nem érzik úgy, hogy magukra maradtak? Szolidaritást vállaltak az egészségügyi dolgozókkal – Önök mellett kik álltak ki hasonló határozottsággal?

- Nem csak értelmiségiek, de munkások, olyan ágazatban dolgozók is, akiknek elvileg nincs közvetlen kötődésük a közoktatáshoz, mint például a Vasas szakszervezet, a buszsofőrök. Viszont vannak gyerekeik, unokáik, így tehát mindenkinek köze van ahhoz az ügyhöz, amiért harcolunk. Legnagyobb szövetségesünk a mindenkori kiállásokban a hozzánk nagyon közel álló, és hasonló helyzetben lévő köztisztviselők és folyamatos a támogatói megnyilvánulás az egészségügyből is. Amennyiben részükről is sikerül hivatalos álláspontot megállapítani a még elégséges szolgáltatásról, illetve bírósági döntés születik, hogy az egészségügyi szakdolgozók miként sztrájkolhatnak, azokra a napokra, időszakra mi is készek vagyunk szolidaritási sztrájkot szervezni.

-A mi szociális buborékunkban drasztikusnak tűnik a pedagóguspályát elhagyók száma. Ilyen drasztikus a valóság a buborékunkból kitekintve is?

- Drasztikus és tragikus. Mindez olyan szintű, hogy nagy kérdés, talpon tudnak-e maradni egyes intézmények, hiszen hamarosan tömegek mennek nyugdíjba. Engedje meg, hogy felolvassak egy pécsi intézményből kapott levelet, pár napja, Rétvári államtitkár bejelentését követően érkezett, ami azt hiszem válasz a feltett kérdésre. „Az elmúlt három napban két kolléga mondott fel. Az egyik 25 éves, német-angol szakos, határozott idejű szerződéssel van nálunk. Azonnali távozást kért, mert másik állást talált. A másik kolléga negyvenéves, angol szakos, a tanév végével távozik. Mindketten részt vettek minden sztrájkban. A fiatalabb 110 ezer forintos albérletben él, a bank 300 ezer nettó alatt szóba sem áll vele. Mindent megtettek, de nem várnak tovább. A főnök azt mondta a félévi értekezleten, hogy a 48 fős tanári karból a következő öt évben 21 kolléga mehet nyugdíjba. Szerintünk ennyi volt az iskolánknak.”      

-A hétvégére tiltakozó demonstrációt lebegtetett az egészségügy – Önök jelen lesznek?

- A részletekről nem tudok érdemben nyilatkozni, de mint eddig is, ezután is ott leszünk minden olyan kiállásukon, amit szerveznek.

- Hogyan tovább PDSZ – megfáradtak, pihennek némileg, kiábrándultak vagy ellenkezőleg, rendületlen erővel folytatják a frontharcot?

- Egyértelműen az utóbbi. Bár konkrét döntés még nincs, erről a közelgő választmányi ülésen határozunk, de nagy a valószínűsége, hogy tartunk egy újabb jubileumi sztrájknapot is, amit március 14-re tervezünk.   

 Az érdekvédelmi szervezet hétfőn az alábbi szolidaritási nyilatkozatban állt ki az egészségügyi dolgozók mellett:

A PDSZ szolidaritását fejezi ki az egészségügyben dolgozó orvosok és szakápolók mellett, egyetértve az egészségügy reformjára irányuló követeléseikkel. Világosan látszik, hogy Magyarország kormánya a mindenki számára elérhető egészségügyi ellátást és az oktatást egyaránt elhanyagolja.

A kormány mindkét területen dolgozók esetében arra törekszik, hogy szubjektív szempontok alapján történő béreltérítéssel, a munkavállalók számára a közalkalmazotti jogviszonynál lényegesen rosszabb jogállási törvénnyel növelje a kiszolgáltatottságot, parancsokat végrehajtó alattvalókká degradálja a fontos állami közfeladatot ellátó szakembereket és a munkájukat segítőket.

Magyarország Európában vezetővé vált a daganatos megbetegedések előfordulásában. A szakemberhiány következtében egyre rosszabb és bizonytalanabb az egészségügyi ellátás, a várható élettartam is folyamatosan csökken.

A minőségi oktatás mellett a jó minőségű egészségügyi ellátás mindannyiunk érdeke, nem szabad hagyni, hogy az csak a gazdagok számára elérhető privilégium legyen!

Amennyiben az egészségügyi szakdolgozók sztrájkot szerveznek a PDSZ ennek idejére kész szolidaritási sztrájkot szervezni a közoktatás és a szakképzés területén, számítva a kollégák nagyarányú részvételére és a szélesedő társadalmi összefogásra egy élhetőbb ország, civilizált, európai országhoz méltó egészségügyi ellátás és oktatáshoz jutás érdekében.

(kép: MTI-Soós Lajos)