Ahogy arról a frisshirek.hu-n karácsonyi ünnepi cikkünkben már írtunk, az adventi időszak december 24-én éjjel lezárult a keresztény felekezeteknél. A katolikus egyháznál a karácsonyi ünnepkör azonban nem ér véget az ünnep pár kötött napjával, hanem egészen vízkeresztig, azaz január 6-áig tart.

Hagyományosan ezen ünnep előtt tényleges vízkeresztelést tartanak Budapesten.

Vizet hordani a tengerbe – tartja az a mondás, amellyel az értelmetlen erőfeszítéseket szoktuk jellemezni. Látszólag ez a görögkatolikus szertartás is elég furcsán fest.

Vizet hinteni a Dunába? Hát, nincs benne elég?

Az utca embere számára szokatlan vállalkozást fokozta, hogy a csütörtök déli vízszentelő liturgia szakadó esőben zajlott,

kaptuk az égi áldást is bőven.

Mégis szép ünnepély volt így. Futva az eseményre már majdnem a Margit híd budai hídfőjétől hallani lehetett, hogy a Fő utcai görögkatolikus templomból elindult az éneklő-imádkozó menet a Batthyány térre. A gyönyörű évszázados, vagy inkább talán évezredes dallamok megállították az időt a sürgő-forgó első kerületben, a Duna-parton. Háttérben az Országházzal.

Valaha a vízkereszt sokkal fontosabb ünnep volt, mint a karácsony, és az egyik legősibb keresztény ünnep.

Annak tartalmáról holnap részletesebben is beszámolunk majd a frisshirek.hu virtuális hasábjain, a Duna megszentelésének megértéséhez azonban fontos annyit leírni, hogy az ünnep szorosan kötődik Jézus „megkeresztelkedéséhez”, pontosabban alámerüléséhez a Jordánban. A szentírási történt szerint akkor hallani lehetett az Atya hitvallását Fia mellett, galamb képében pedig a Szentlélek is megjelent.

Galamb helyett most sirályok repültek a szertartás fölött, Jordán híján pedig a görögkatolikusok fővárosunk folyójához zarándokolnak el minden évben, hogy megszentelhessék azt a vizet, amely nemzeteket kapcsol össze itt, Európában. A szertartást végző atya ki is emelte a szentelés végén, hogy

kevés olyan folyó van a világon, amely olyan komoly jelentőséggel bírna és erős kapocs volna különböző népek között, mint a Duna.

Ám a víz misztériumához hozzátartozik az a tudományos tény is – fűzte tovább gondolatát a pap –, hogy ez az anyag mindhárom halmazállapotában természetesen módon megtalálható a földön. A megtisztulás szimbolómává vált, és ekként alkalmazta a mi Urunk is.

Abban bízva áldották meg legnagyobb folyónkat, hogy ezzel áldás száll azokra a népekre is, melyek körötte élnek, ahogy pozitív üzenetté fordították át az égi esőt is, bátorítva a résztvevő imádkozókat arra, hogy tekintsék azt a béke áldásának.

Átfagyva ugyan, de lélekben átmelegedve távoztunk az ünnepélyről,

abban is reménykedve, hogy az idei év árvizektől, de aszályoktól is mentes lesz majd, és égi áldás kellő időben és kellő mennyiségben áztatja majd földjeinket – lelki értelemben véve pedig a szívünket.

A kiemelt képet a szerző készítette.