Ahogy arról a frisshirek.hu-n karácsonyi ünnepi cikkünkben már írtunk, az adventi időszak december 24-én éjjel lezárult a keresztény felekezeteknél. A katolikus egyháznál a karácsonyi ünnepkör azonban nem ér véget az ünnep pár kötött napjával, hanem egészen vízkeresztig, azaz január 6-áig tart.
Vizet hordani a tengerbe – tartja az a mondás, amellyel az értelmetlen erőfeszítéseket szoktuk jellemezni. Látszólag ez a görögkatolikus szertartás is elég furcsán fest.
Az utca embere számára szokatlan vállalkozást fokozta, hogy a csütörtök déli vízszentelő liturgia szakadó esőben zajlott,
Mégis szép ünnepély volt így. Futva az eseményre már majdnem a Margit híd budai hídfőjétől hallani lehetett, hogy a Fő utcai görögkatolikus templomból elindult az éneklő-imádkozó menet a Batthyány térre. A gyönyörű évszázados, vagy inkább talán évezredes dallamok megállították az időt a sürgő-forgó első kerületben, a Duna-parton. Háttérben az Országházzal.
Annak tartalmáról holnap részletesebben is beszámolunk majd a frisshirek.hu virtuális hasábjain, a Duna megszentelésének megértéséhez azonban fontos annyit leírni, hogy az ünnep szorosan kötődik Jézus „megkeresztelkedéséhez”, pontosabban alámerüléséhez a Jordánban. A szentírási történt szerint akkor hallani lehetett az Atya hitvallását Fia mellett, galamb képében pedig a Szentlélek is megjelent.
Galamb helyett most sirályok repültek a szertartás fölött, Jordán híján pedig a görögkatolikusok fővárosunk folyójához zarándokolnak el minden évben, hogy megszentelhessék azt a vizet, amely nemzeteket kapcsol össze itt, Európában. A szertartást végző atya ki is emelte a szentelés végén, hogy
Ám a víz misztériumához hozzátartozik az a tudományos tény is – fűzte tovább gondolatát a pap –, hogy ez az anyag mindhárom halmazállapotában természetesen módon megtalálható a földön. A megtisztulás szimbolómává vált, és ekként alkalmazta a mi Urunk is.
Abban bízva áldották meg legnagyobb folyónkat, hogy ezzel áldás száll azokra a népekre is, melyek körötte élnek, ahogy pozitív üzenetté fordították át az égi esőt is, bátorítva a résztvevő imádkozókat arra, hogy tekintsék azt a béke áldásának.
abban is reménykedve, hogy az idei év árvizektől, de aszályoktól is mentes lesz majd, és égi áldás kellő időben és kellő mennyiségben áztatja majd földjeinket – lelki értelemben véve pedig a szívünket.
A kiemelt képet a szerző készítette.