Mivel született pécsi, önmagát adja a kérdés: Pécsről mit vinne Európába és Európából mit vinne Pécsre?

Így igaz, Pécsett születtem, az egyetemi éveim végéig ott is éltem, nekem Pécs az ország mediterrán, szenvedélyesebb pontja, s amit én onnan hoztam, jelesül az életszeretet, ezt mindenképpen vinném tovább Európába. Ám, hogy ne tűnjön túlzottan elfogultnak és személyesnek a válaszom, megismertetném az európai politikát azzal a kreativitással is, ami oly jellemző ránk, magyarokra.

Szó se róla, legendás a magyar kreativitás, de leginkább mint „sufnituning”. Ön milyen értékeket érez sajátjának?

Engem polgári védelmi tisztként humanitárius szolgálatra, jogászként civil szervezetekhez, anyaként két gyermekhez, menedzserként nagy közműcégekhez, üzletasszonyként a saját álmaim megvalósítására hívott az életem. Ezeket az akadályokat azért sikerült megugornom, mert nem csak a protokollt, de a rendelkezésre álló lehetőségeket is használni tudtam. A „magyar lendület”, a magyar gondolkodásmód sok mindent áthidal. Dolgoztam nemzetközi segítségnyújtásban, például Srí Lankán, a természeti katasztrófát követő újjáépítésben, és ott is jellemző technikánk volt, hogy bár mindig kevesebb anyagi eszközünk volt, de a hiányosságokat sikerült pótolni ötletességgel, akár rendhagyó gyakorlatiassággal.

És Európából mit hozna Magyarországra, akár Pécsre?

Nem konkrét projekteket, sokkal inkább a szemléletet. Amikor 1996-ban, az Európai Uniós csatlakozásra készülve először rendeztek tévés vetélkedőt, „Európa Te vagy!” néven, néhány gimnáziumi osztálytársammal, Pécs szívében olthatatlan vágyat éreztem a témában szerzett tudásom felmutatására. S az álom teljesült, csatlakoztunk. Felnőve már árnyalódott a kép, de az alapelvem maradt, hogy az Európai Unió az „universitas multiplex”, a sokféleség egysége, s azóta is így gondolok az Európai Unióra. Nem érzem, hogy a közösség a nemzetek olvasztótégelye lenne. Ettől nincs miért tartani, hiszen azért vagyunk itt egymásnak, hogy megmutassuk és kibontakoztassuk a különböző nemzetek értékeit.

Picit szűkítsük a politikai palettát: miért a MEMO-t választotta, avagy a MEMO választotta Önt?

Én egy dinamikus, cselekvő ember vagyok. Egyúttal egy olyan innovatív „technokrata”, mint amit a Megoldás Mozgalom képvisel. Hiszek abban, hogy lehetnek elveink, de hogy igazából kik vagyunk, azt a tetteink mutatják meg. Szeretek célokat kitűzni s azokat megvalósítani, mert ez a lényeg, nem csak az álmodozás. Szeretném ezt a világot egy szerethető, jó, élhetőbb hellyé tenni. Fiatalabb koromban az egész világot akartam megmenteni, ez a vágy némileg realizálódott és Magyarországot szeretném „megjavítani”. Ezt az energiát számomra a magyar politikai palettán a Megoldás Mozgalom képviseli.

A MEMO szinte védjegyeként hangsúlyozza a digitalizációt. Elkerülhetetlen volt az egymásra találásuk?

Én korábban egy ügyfélszolgálatot vezettem, ahol - amikor odakerültem - ötszázötven ember dolgozott. A digitalizáció, az automatizáció, a robotika alkalmazásával 100-150 fővel ésszerűsítettük a létszámot. Én a napi munkám során láttam, tapasztaltam, hogy miként lehet hatékonyabbá tenni azokat a monoton munkafolyamatokat, amiket az emberek nem igazán kedvelnek. Egyértelműen javítani kell azon a jelenleg tapasztalható helyzeten, hogy Magyarország lemarad ezen a területen Európa többi országához képest. Elég csak a baltikumra, az észtekre tekinteni, micsoda fejlődést tudtak megteremteni, és szárnyalnak.

Mit tartana elsődleges közéleti célnak, mit szeretne elérni a közvetlen környezetében, illetve mivel tudná azt segíteni akár az Európai Parlamentből?

Amennyiben lehetőséget kapnék, hogy hazánkat képviselhetem, Gandhi szemléletével vágnék a nemzetközi politikába. Ő úgy fogalmazott, hogy a változást, amit a világban látni szeretnél, kezd magaddal. A körülöttünk lévő hulladék is gyorsabban eltűnik, ha mindenki felvenne egy-egy szemetet – már nem lenne ilyen koszos hely a világunk konkrét és képletes értelemben egyaránt.

Megfogalmaztak-e konkrét teendőket, kialakult-e a MEMO politikai irányvonala, amit elérni kívánnának az uniós területen?

Részemről fontosnak tartom Magyarország képviseletében az értékek cseréjét, ami kölcsönös gyarapodás az unió és egy tagállam között. Talán meglepő, de szívesen foglalkoznék például a migráció kérdésével is, amiben erős tapasztalatokra támaszkodhatok a humanitárius segítségnyújtásban végzett munkámnak köszönhetően. Ennek fontos eleme, hogy nem az az egyetlen irány, hogy mondjuk miként integráljuk a rászorulókat, hanem ennél talán hatékonyabb lenne, ha az unió azon is munkálkodna, hogy miként megoldható a helyben segítés. Ezek olyan, a jelen politikai életünkben mostohán kezelt kérdések, amivel minden civilizált ország politikusa egyetérthet, azt hiszem, nálunk pedig már-már „forradalmi”.

Láthatóan kellő szakmai előkészületekre alapozva tekintenek a választásokra. Esetleg már ki is osztották egymás közt a testhezálló szakterületeket vagy ez még várat magára?

Ez még várat magára, de egyértelműen az eddigi szakmai tapasztalatainkat igyekszünk hasznosítani. Ön tudta például, hogy mi, magyarok milyen magas színvonalon tudjuk kezelni az ivóvíztisztítást? Ezt például egyáltalán nem tartom életidegen innovációnak a migráció kérdésében, ugyanis befolyásolható lehet egy-egy leszakadt, keserves körülmények között élő ország lakóinak a helyben maradásban már maga az is, ha rendszeresen tiszta, egészséges vízhez juthatnak.

Zárásként egy rövid, de lényeges kérdésre várnám a válaszát: min, mennyiben változtatna, akár az uniós parlamentből inspirálva a jelen hazai politikai életen?

Amennyiben lehetőségem lenne a magyar politikai közegben megnyilvánulni, akkor szeretném elérni, hogy tisztán és őszintén beszélhessünk minden kérdésről, bármelyik oldal is fogalmazza meg. Már az is eredmény lenne, ha meghallgatnánk egymást és visszatérne a párbeszéd a politikai közéletbe.