A gyermekvédelem kritikus helyzete és az érzelmek hiánya

Az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője, Szilvási Léna szerint a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakemberek távozása kritikus helyzetet teremt, és a nehezen kezelhető gyerekeknek már évek óta nincs hely a rendszerben.

Szilvási Léna a Népszavának adott interjúban beszámolt arról, hogy a gyermekvédelmi dolgozókra vonatkozó kifogástalan életvitel vizsgálata miatt már 260 szakember és 113 nevelőszülő mondott fel, azonban az SOS Gyermekfalvaknál még senki sem távozott emiatt. A szakmai vezető kiemelte, hogy a nagyon nehezen kezelhető gyerekek helyzete különösen rossz, mivel évek óta nincs számukra hely a rendszerben. Szilvási szerint a terepen dolgozó munkatársak folyamatosan "tüzet oltanak", és az átvilágítás csak növeli a bizonytalanságot.

Az interjúban Szilvási arról is beszélt, hogy az állam a gyerekeket darabszámként kezeli, és az érzelmeknek nincs szerep a gyermekvédelemben. A szakember szerint a családokból kiemelt gyerekek csak akkor válhatnak mélyen érző, kreatív emberré, ha az állam megad minden támogatást a család elvesztésével járó veszteség feldolgozásához. Szilvási hiányolja a stratégiai gondolkodást, a korrekciót, és a szakmai- és anyagi megbecsülés javítását a rendszerben.

A gyermekvédelmi rendszer problémái között említette az érzelmi abúzust, a szakmai fejlesztések és béremelések hiányát, valamint a fluktuációt a gyermekotthonokban. A lakásotthonokban és gyermekotthonokban a felnőttek túlterheltsége miatt nehéz a kapcsolódás a lelkileg meggyötört gyerekekhez, ami önmagában érzelmi bántalmazásnak minősül. Szilvási szerint a lelkileg sérült vagy kezelhetetlen gyerekekkel a szakemberek magukra maradnak, mivel nincsenek elegendő pszichológusok, gyógypedagógusok és fejlesztő pedagógusok.

Az interjúban szó esett arról is, hogy miért kerülnek be a gyerekek a rendszerbe, és hogy a nevelőszülők kötelező átvilágítása hogyan hat a gyermekvédelemre. Szilvási Léna szerint a gyermekvédelem még csak néhány lelkes szakember tiszteletreméltó munkájának köszönhetően működik, de ha a maradék szakember, aki jelenleg működteti a rendszert, elmegy, annak beláthatatlan következményei lesznek. A döntéshozókban semmi érzelem nincs, nem hallgatják meg a problémákat, és hiányzik a párbeszéd a döntéshozók részéről. Az átvilágítás megalázó a már így is túlterhelt szakemberekkel szemben, és az esetek 90 százalékában a mélyszegénység és az azzal összefüggő problémák vezetnek oda, hogy egy gyereket kiemeljenek a családjából. A jelenlegi rendszer az alapproblémával nem tud mit kezdeni, a gyermekvédelemnek pedig nem az a feladata, hogy ezt megoldja.