A földi élet ősének korai jelenléte és ökoszisztémája
A mai földi létformák utolsó közös őse, amelyet a tudományos közösség LUCA-nak (last universal common ancestor) nevez, már 4,2 milliárd éve létezhetett, és egy virágzó ökoszisztéma része volt – állítja egy friss kutatás. A Nature Ecology & Evolution szaklapban megjelent tanulmányban két magyar kutató, Szöllősi Gergely és Szánthó Lénárd is részt vett, akik az eukarióták, baktériumok és archeák közös ősének eredetét kutatták.
A kutatók a fosszíliák és a ma élő fajok genomjában található gének mutációinak elemzésével jutottak arra a következtetésre, hogy a LUCA már a Föld kialakulása után körülbelül 400 millió évvel létezhetett. Sandra Álvarez-Carretero, a tanulmány társszerzője szerint az eredmények meglepőek voltak számukra, de összhangban állnak a Föld élhetőségéről szóló modern kutatásokkal.
A kutatók a LUCA élettani jellemzőit is vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez az ősi létforma összetett volt, és nem sokban különbözött a modern prokariótáktól. Edmund Moody, a tanulmány első szerzője elmondta, hogy a gének evolúciós történetét a családfák közötti cserélődésük bonyolítja, ezért összetett modellekre volt szükség a kutatás során.
A kutatók szerint a LUCA rendelkezett immunrendszerrel, ami azt jelenti, hogy őseinknek már 4,2 milliárd éve is védekezniük kellett a vírusokkal szemben. Tim Lenton, a tanulmány egyik társszerzője hozzátette, hogy a LUCA valószínűleg nem élt egyedül, hanem része volt egy olyan ökoszisztémának, amely újrahasznosította a végtermékeit, így táplálékot biztosítva más mikrobáknak, mint például a metanogéneknek.
Ez a kutatás két okból is jelentős: egyrészt segíthet a prokarióták, beleértve az archeákat is, jobb megértésében, másrészt rávilágíthat arra, hogy az élet viszonylag hamar kialakulhatott a Földön, és hasonló bioszférákban más bolygókon is létezhetnek.