Új felfedezés az őssejtterápiában
Magyar kutatók a Molekuláris Medicina Magyar Központjában (HCEMM) fontos felfedezést tettek az őssejtterápia területén. Rámutattak arra, hogy az őssejtek genetikai anyaga gyakran károsodhat a terápiás használat során, ami hibás helyreállításokhoz vezethet, és ezek a jövőbeni rák kialakulásának magvait hordozhatják.
Az őssejtek, különösen a mezenchimális őssejtek, ígéretesek a regeneratív orvoslásban a sérült szövetek és szervek helyreállítására. Ezek a sejtek képesek különleges sejtekké differenciálódni, és jelenleg olyan célokra használják őket, mint a porc- és csontregeneráció, valamint a szívizom, tüdőszövet és gerincvelő sérülések gyógyításának elősegítése.
A HCEMM kutatói, Pankotai Tibor és Veréb Zoltán, a különböző kötőszöveteket létrehozó mezenchimális őssejteket tanulmányozták. Megfigyelték, hogy ezeknek az őssejteknek a genetikai anyaga károsodhat a terápiás használat során olyan tényezők miatt, mint az életkor, a gyulladt környezetek és a sejtdifferenciálódáshoz szükséges átprogramozás. A tanulmány rámutatott, hogy a sejtek megpróbálják önmagukat javítani a DNS-javító mechanizmusokon keresztül, de a felhalmozódó hibák akadályozhatják megfelelő működésüket, ami potenciálisan hibás helyreállításokhoz vezethet, amelyek a jövőbeni rák magvait rejthetik.
Bár ez a felfedezés nem jelenti az őssejtterápia reményeinek végét, kiemeli a szigorú kockázat-haszon elemzés és a betegségekre szabott terápiás eljárások fejlesztésének fontosságát. A kutatók hangsúlyozzák a kockázatok és előnyök alapos mérlegelésének szükségességét az őssejtterápiában, különösen a sejtek DNS-ének integritását befolyásoló gyulladt szövetekkel való foglalkozás során.
Az őssejtek DNS-javító rendszere aktiválódhat a terápia során, de ez nem tökéletes, ami felhalmozódó hibákhoz vezethet, amelyek akadályozzák a sejtek funkcióját. Súlyos esetekben az őssejtek véletlenül hibás genetikai anyaggal javíthatják a sérült szöveteket, ami potenciálisan a jövőbeni rák kialakulásához vezethet. Ennek ellenére az őssejtterápia továbbra is ígéretes marad, de alapvető a kockázat-haszon elemzés és a terápiás eljárások folyamatos fejlesztése. A tanulmány kiemeli a terápiás megközelítések alapos értékelésének és modellezésének szükségességét, hogy minimalizálják az őssejtterápiával kapcsolatos kockázatokat.