Amit Orbán „el tud érni”, azt valójában Putyin akarja
Június 9-e után több olyan esemény is történt, amelyek alapján úgy tűnhetett, hogy Orbán Viktor engedményeket tesz a nyugati partnerek felé. A NATO főtitkárával, Jens Stoltenberggel való találkozó után nyilvánosan támogatást fejezett ki Mark Rutte holland miniszterelnök iránt, akit korábban a kormánypropaganda támadott, a honvédelmi miniszter pedig az amerikai kérésnek megfelelően cselekedett a rendszámtábla-ügyben, végül Orbán Kijevbe látogatott. Ezek az események összefüggésben állhatnak Magyarország Európai Tanács soros elnöki tisztségének átvételével, ami extra nyilvánosságot biztosít a kormányfőnek, de egyben kínos helyzeteket is teremthet diplomáciai baklövések esetén. Ezért érdemes lehet optimalizálni a felvállalt konfliktusok számát és jegelni azokat, amelyek visszafelé sülnének el.
A háború Magyarország különutas politikáját egyre inkább a barát-ellenség dimenzióban láttatja, nem pedig emberi jogi filozófiai kérdésként. A nyugati diplomaták és szakemberek vérmes kritikái előbb-utóbb átszivárognak a hivatalos csatornákra is, és ezeket ki kell játszani. Nem valószínű, hogy stratégiai irányváltásnak vagyunk tanúi, erre utal a miniszterelnök Newsweekben megjelent írása is, amelyben a NATO-t vádolja támadással és konfliktus eszkalációjával, miközben Putyint és az orosz hadsereg támadását nem említi.
A magyar kormányfő az euroszkeptikus politikai erők megerősödésére számított Európában, de az EP-választáson nem az euroszkeptikusok kerültek előnybe, és az olasz szövetségese, Meloni is elutasította Orbánt. A külpolitikát a realitásokhoz kell igazítani, és nem dőlt el a játszma, éppen ellenkezőleg, most kezdődik. A háború elhúzódása, a Kínával való kereskedelmi háború, Európa társadalmi problémái és egy esetleges Trump-győzelem mind a szélsőséges politikai irányzatok erősödését segíthetik elő.
A magyar külpolitika úgynevezett „főstratégiája” az oroszhoz van hangolva, és túl sok minden épült erre ahhoz, hogy könnyen ki lehessen bújni alóla. Az orosz titkosszolgálati műveletek bevált módszere a partner „megkötözése” olyan dealekkel és tranzakciókkal, amelyek lehetetlenné teszik a szabadulást Moszkva „baráti” öleléséből. Csak akkor kerülhetne sor hátraarcra, ha még nyilvánvalóbbá válna a magyar oroszpárti álláspont tarthatatlansága.
A Zelenszkijjel való találkozó meglepetést okozott, de a kijevi látogatás elkerülhetetlen volt az Európai Tanács soros elnöki pozíciójának betöltése miatt. A moszkvai út, bár maga a látogatás nem volt előre tudható, nyilvánvalóvá tette, hogy a kijevi út Putyinnal való stratégiai egyeztetés keretében történt. A magyar és az orosz külpolitika összehangoltságából következik, hogy a látogatás megtörténte megerősíti az összehangoltság tényét.
Putyin számára fontos Orbán „megemelése”, mivel így befolyásoló ügynököket telepíthet az ellenfél soraiba. Az orosz elnök nyilatkozata, miszerint hajlandó megvitatni a magyar miniszterelnökkel az orosz álláspont részleteit, azt sugallja, mintha Orbán képes lenne nyomást gyakorolni rá. De valójában, amit Orbán „el tud érni”, azt Putyin akarja.
Orbán Viktor a magyar és orosz külpolitika összehangoltságából következően minden egy lapra tett fel, abban bízva, hogy a változó világrendben Moszkvának döntő szerepe lesz, és ő mint Moszkva kijáróembere, előnyösebb pozíciót fog tudni kiharcolni magának az új rendben.
Orbán Viktor, Herbert Kickl, az osztrák FPÖ vezetője és Andrej Babiš volt cseh miniszterelnök egy új EP-frakció megalakításán ügyködnek, miután Meloni kikosarazta őt. Egy ilyen frakció jelentős befolyást gyakorolhat Európa és Oroszország viszonyára, és a nyugati mainstream oroszpolitikájával szembehelyezkedő politikai erőcentrumot hoz létre.
A Visegrádi Négyek megbomlása után egy magyar-osztrák-szerb-szlovák szövetség formálódik, amelynek életképessége és befolyása Európán belül attól függ, hogy a jelenlegi szerb elnök meddig lesz képes folytatni az egyensúlyozást a Nyugat és Oroszország között. Oroszország ezt a szövetséget saját balkáni befolyásának kiterjesztésére kívánja használni.
Az amerikai elnökválasztás is fontos tényező lehet. Ha Donald Trump nem nyer, Orbán Viktor és a Kreml is dilemmába kerülhet. Egy demokrata győzelem esetén a magyar vezetés komoly kutyaszorítóba kerülhet, de nem feltétlenül vezetne a magyar külpolitika alapvető irányváltásához. Trump győzelme kedvező lenne a magyar kormány számára, és közelebb kerülhetne Moszkvához.
Orbán Viktor és Putyin közötti ideológiai szövetség, amely a keresztény értékek védelmét hirdeti, valójában a világi hatalom megragadásáról szól. A keresztény-fundamentalista politikai irányzatok számára a politika szent háború, a Jó és Gonosz küzdelmének terepe.