Lukács Sándor egy korábbi tévéműsort hiányol
Lukács Sándor, Kossuth-díjas színművész és költő szerint a vers soha nem volt stadionműfaj, és bár a líra élő műfaj, sokan mégis temetik. A művész úgy véli, a költészetnek nagyobb teret kellene kapnia a médiában, például a korábban sugárzott Vers mindenkinek című televíziós műsor formájában.
Lukács Sándor elmondása szerint a vers mindig is egy szűkebb réteg számára volt kedvelt, és nem mozgatott meg széles néptömegeket. A költőként is alkotó színművész legújabb verseskötete, az Amit őrizni tudsz a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, és a 95. Ünnepi Könyvhétre adták ki.
A hatvanas, hetvenes években a költészetnek nagyobb kultusza volt, például az Ünnepi Könyvhét egyik legjobban várt kötete a Szép versek antológia volt. Lukács Sándor szerint ma már ez a csillogás megkopott, de a magyar költőzsenik művei által még mindig élnek köztünk.
Lukács Sándor, aki 1985 óta publikál verseket, úgy véli, hogy a költészetet nem kellene temetni, hiszen az eseményeire különböző korosztályok látogatnak el, és a fiatalok is képviseltetik magukat. A színművész saját tapasztalatai alapján beszél, hiszen önálló estjein saját és más költők verseit is előadja.
A Kossuth-díjas színművész szerint a költészet iránti fogékonyságot a Vers mindenkinek című televíziós műsor is növelte, amelyben színészek mondtak el verseket. Lukács Sándor sajnálja, hogy ez a műsor megszűnt, mert úgy gondolja, egy jól elmondott vers megfogja az embert és katarzist okoz.
A színművész szerint évtizedekkel ezelőtt a fiatal költők neve is ismertebb volt, de ma már egy gimnazista talán nem tudna fiatal költőt mondani. Ő maga is inkább a vele egyidős költőket, mint Kántor Pétert, Zalán Tibort, Deák Lászlót és Balázs Jánost említi fiatalon.
Az idő múlásával kapcsolatos gondolatait is megosztotta Lukács Sándor, aki szerint már csak a közeljövőben szabad gondolkodnia, nem pedig hosszútávon. A Amit őrizni tudsz kötet első ciklusa is az idő témáját boncolgatja. A színművész ellenére a dolgok fonákját is látja, és tud örülni az életnek, bár úgy érzi, hogy sok dolog mellett, köztük az emberi kapcsolatok mellett is felszínesen megyünk el.
A kötet címét is az élet apró örömei inspirálták, Lukács Sándor szerint azokat kell őrizni, amiket lehet, mert azok lesznek a fontosak.