A himalájai mézrablás veszélyben
Nepáli és kínai népcsoportok évezredek óta gyakorolják a sziklai mézrablást, ám a gyorsuló felmelegedés és az emberiség terjeszkedése miatt egyre kevesebb a méh és a méz. A himalájai óriásméh (Apis laborosa) állományának csökkenése aggasztó jelenség, amely a hagyományos mézvadászatot is veszélybe sodorja.
A világ legnagyobb mézelő méhfaja a himalájai óriásméh, amely akár három centiméteres nagyságot is elérhet. Ezek a méhek a Himalája alacsonyabb régióiban élnek, 2500-3000 méteres magasságban, de még 4100 méteren is megfigyelték őket. A mézrablók hagyományosan bambuszháncsból font kötéllétrákon keresztül közelítik meg a sziklafalakon lévő fészkeket, hogy begyűjtsék a különleges ízű mézet. Egy-egy nagyobb lépből akár 60 kiló méz is kinyerhető.
A himalájai óriásméh háromféle mézet állít elő, amelyek közül a legértékesebb a vörös méz, amit a fehér rododendronok nektárjából nyernek. Ez a méz nemcsak gyógyhatású, hanem enyhén hallucinogén is, és ötszörös áron értékesítik, elsősorban Japánba, Hongkongba és Dél-Koreába.
Nepálban a gurung népcsoport tagjai foglalkoznak a méz begyűjtésével, amelyet sziklaméznek is neveznek. A mézvadászatot egy engesztelő rituálé előzi meg, amely során egy vörös kakast áldoznak fel a sziklaistennek. A méz begyűjtése veszélyes és bonyolult folyamat, amely során a méhek kifüstölésével próbálják csökkenteni a támadások számát, de a csípések így is gyakoriak.
Az utóbbi években azonban a mézvadászok egyre kevesebb mézet tudnak begyűjteni. Egyes gurung közösségek tagjai jelentős csökkenést tapasztalnak, például ahol tavaly még 35 fészek volt, idén már csak 15. A mézkészletek csökkenésének egyik oka a felmelegedés, amely a himalájai óriásméh populációjának hanyatlását okozza.
A Himalájában a klímaváltozás hatása erőteljesebben érzékelhető, mint más régiókban. Az emelkedő átlaghőmérséklet megzavarja a méhek növekedését, a növények beporzását és a tápláléknövények elérhetőségét. Az évszakok elcsúszása miatt a növények virágzási ideje is megváltozik, ami nem mindig egyezik meg a méhek aktív időszakával.
A szeszélyes időjárás, mint a hirtelen lezúduló esők vagy a hosszú száraz időszakok, szintén stressznek teszik ki a méheket, csökkentve méztermelésüket. A méhek visszaszorulása a növényvilágra is hatással van, veszélyeztetve a beporzást és ezzel a növények szaporodását és a haszonnövények hozamait.
A klímaváltozás mellett más tényezők, mint az erdőirtások, a vízszabályozás és a növényvédő szerek használata is hozzájárulnak a méhek populációjának csökkenéséhez. A földcsuszamlások és áradások szintén a táplálkozási helyek szűkülését okozzák.
A mézvadászat hagyományosan fontos ökoturisztikai tevékenység, így a méhek csökkenése nemcsak a méz és méhviasz termelését érinti, hanem a turizmusból származó bevételt is veszélyezteti.