Gyűjtés az iskolában

Az iskolában minden tanév végén gyűjtést szerveztek, ahol a diákok csapatokban járták a várost, és különféle hulladékot gyűjtöttek, mint például papírt, fémet, műanyagot. A gyűjtött hulladékot az igazgató jelenlétében lemérték az iskolaudvaron felállított mázsán, majd azt követően szállították el a szeméttelepre.

Abban az évben a gyűjtés tárgya a fém volt. A diákok, köztük Pali és néhány osztálytársa, a város külterületén gyűjtöttek, ahol új építésű családi házak sorakoztak. Egyik ilyen ház előtt találtak egy hatalmas, L alakú, fehérre mázolt vasat, amelyet a tulajdonos, egy álmos szemű, kopaszodó férfi engedélyezett elvinni.

A fiúk nekiláttak a nehéz vasdarab mozgatásának, de Pali hamar feladta, miután meghúzódott a válla. Osztálytársai csalódottan fogadták feladását, és Pali körön kívülre került. A többiek végül sikerrel emelték fel a vasat, és a kézikocsira helyezve folytatták az útjukat, míg Pali magában maradt.

Pali szégyenérzetét Erna néni, a kövér osztályfőnök szavai fokozták, aki szerint egy igazi férfi nem hagyja cserben a barátait. A fiú elkeseredetten gondolkodott azon, hogyan tehetné jóvá a mulasztását, miközben a többiek már eltűntek a látóteréből.

Az út mentén Pali egy ház előtt álló sóderkupacnál megállt, és egy pillanatra megfigyelte az udvaron napozó, nedves hajú lányt, aki egy pillanatra szétnyitotta a combjait, majd újra kényelmesen elterült. Pali zavartan folytatta az útját.

Amikor visszaért az iskolába, a mérés már befejeződött, és osztálytársai éppen egy óriás gyümölcstortát szeleteltek. Ők magabiztosak és erősek voltak, és nem fogadták vissza Palit a közösségükbe. A megcsonkított vasszerkezet magára hagyatva állt a tornaterem falának döntve.