Képzeletbeli Mars-misszió és az agy működése

Egy friss kutatás során felfedezték, hogy a különböző célok és feladatok végrehajtásakor más-más agyterületek aktiválódnak, és ez az aktivitás az idő múlásával, valamint a cél távolságával is változik.

Az életünk nagy részét feladatok teljesítése tölti ki, és a hatékony szervezés alapvető a káosz elkerüléséhez. A feladatokat listákba foglalhatjuk, telefonos emlékeztetőket állíthatunk be, vagy digitális naptárakat használhatunk, de mindenképpen szükség van egy rendszerre, hogy tudjuk, mikor mit kell csinálnunk. Ez különösen fontos a családosok és több műszakban dolgozók számára.

A napi teendők és prioritások gyakran változnak, és egy jól felépített nap is könnyen felborulhat. Az agykutatók a hippokampuszra összpontosítottak, mivel ez a terület felelős az emlékek, információk kódolásáért, megszilárdításáért és visszakereséséért, valamint az érzelmi, térbeli és időbeli kontextus integrálásáért.

A genfi egyetem (UNIGE) és a New York-i Icahn School of Medicine kutatói együttműködésben azt vizsgálták, hogy az agy hogyan aktiválódik a közelebbi és távolabbi célok elérése során. A kutatás során 31 résztvevőt kérték meg, hogy képzeljék el magukat egy négyéves Mars-misszión, ahol különböző időpontokban kell teljesíteniük feladatokat. Ahogy a résztvevők haladtak a küldetés során, a jövőbeli célok aktuálissá váltak, a jelen feladatai pedig múltbelivé. Az eredményekből kiderült, hogy az azonnali célok gyorsabban felismerhetők, mint a távoli jövőben elérendők.

A kutatás során használt nagy felbontású MRI képek azt mutatták, hogy a jelenre vonatkozó információk lekérésekor a hippokampusz hátsó része aktiválódik, míg a múltbeli vagy jövőbeli célok esetében az elülső rész. Korábbi tanulmányok is megerősítették, hogy az epizodikus és térbeli memória használatakor a hippokampusz különböző részei vesznek részt az információk lekérésében.

Ezek az új felfedezések segíthetnek a depresszió terápiájának fejlesztésében is, mivel a depressziós betegek gyakran nehezen határozzák meg és érik el a céljaikat, és több akadályt látnak, mint amennyi valóságosan létezik. A kutatás eredményei új gyógymódok kifejlesztéséhez vezethetnek, ha megvizsgáljuk, hogy a depressziósok hogyan érzékelik a céljaik távolságát.