Marilyn Monroe egykori otthonát nem bontják le
Hosszú jogi csatározások után a Los Angeles-i városi tanács győzelmének köszönhetően műemlékké nyilvánították Marilyn Monroe egykori házát, így az épület megmenekült a bontástól.
A Variety szerint véget ért egy tavaly óta tartó ügy, amely során kulturális jelentőségű műemlékké nyilvánították azt a Los Angeles-i házat, ahol Marilyn Monroe élete utolsó hónapjait töltötte. Monroe 1962-ben, nem sokkal harmadik férje, Arthur Miller után váltása után vásárolta meg a Brentwoodban található ingatlant, amely négy hálószobával és három fürdőszobával rendelkezett. Ez volt az egyetlen ház, amely valaha is a saját tulajdonába került, és itt találtak rá halottan 1962. augusztus 5-én.
A ház az évek során többször is gazdát cserélt, legutóbb Roy Bank tévéproducer és felesége, Brinah Milstein vásárolta meg 8,35 millió dollárért, azaz több mint hárommilliárd forintért. A házaspár nem a Monroe iránti rajongásból, hanem gyakorlati okokból, a szomszédos telkük bővítése céljából szerezte meg az ingatlant. A bontási engedélyt már kiadták, de a közfelháborodás hatására egy nappal később visszavonták, ezzel kezdődött meg a jogi huzavona a házaspár és a városi tanács között.
A városi tanács szeretné, ha a hely műemlék lenne, míg az új tulajdonosok ügyvédeik segítségével igyekeztek ezt megakadályozni. A házaspár szerint a műemléki státusz még több turistát vonzana, és az épületet az elmúlt hatvan év során annyiszor átalakították, hogy már nem felel meg a műemléki kritériumoknak. A viszály odáig fajult, hogy beperelték Los Angeles városát, a tárgyalás 2024. augusztus 13-án lesz.
A városi tanács szerdai ülésén azonban egyhangúlag, 12–0 arányban megszavazta az ingatlan műemlékké nyilvánítását. Traci Park, a tanács egyik tagja szerint ez lehetőséget ad arra, hogy megtegyék, amit már hatvan éve meg kellett volna. A műemléki státusz nem tiltja meg a bontást, de szigorú felülvizsgálati eljárást ír elő az ingatlanra.
A házaspár ügyvédjén keresztül kiadott nyilatkozatában hazugsággal vádolta a tanácsot, mondván, hogy nem voltak törekvések a tanáccsal való együttműködésre. Rámutattak, hogy a tanács korábban már tizennégy alkalommal adott engedélyt a ház és a telek átalakítására, ami miatt már nem idézi az épületet, amelyben Monroe élt. A döntést manipuláltnak, alkotmányellenesnek és elfogultnak nevezték. Peter C. Sheridan ügyvéd szerint a tulajdonosok számos kísérletet tettek arra, hogy együttműködjenek a városi tanács tagjaival, de válaszokat nem kaptak, és a városi tanács figyelmen kívül hagyta a választói és a közösségi csoportok ellenzését. A perben a tulajdonosok azt állítják, hogy a házat lényegesen átalakították, és nincs fennmaradó bizonyíték abból az időből, amikor Monroe ott élt, ezért az épület nem felel meg a történelmi-kulturális műemlék kritériumainak. A döntést a városi tanács földhasználati albizottsága és a kulturális örökség bizottsága is támogatta.