Brusznyai Árpád: ártatlanul kivégzett forradalmár

Brusznyai Árpád, a veszprémi forradalmi tanács vezetője, aki 1956 őszén a törvényesség őreként működött, hamis vádak alapján először életfogytiglani börtönbüntetésre, majd halálra ítélték. A kádári megtorlás során Pap János megyei párttitkár, akinek korábban segítséget nyújtott, felháborodottan követelte Brusznyai kivégzését.

Brusznyai Árpád, aki a veszprémi forradalmi tanács vezetőjeként tevékenykedett, mindig a törvényesség felett őrködött, megakadályozta a népítéleteket és védelmezte a pártfunkcionáriusokat. A kádári megtorlás során azonban hamis vádak alapján először életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd a másodfokon eljáró legfelsőbb bírósági katonai különtanács halálra ítélte. Pap János megyei párttitkár, akinek Brusznyai korábban segítséget nyújtott, felháborodottan követelte kivégzését.

Brusznyai klasszika-filológus volt, és a forradalom idején a származása és elvhű magatartása miatt vált a megtorlás ideális áldozatává. A Rákosi-diktatúra idején reakciósnak bélyegezték, és megfosztották állásától. Később a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban kapott tanári állást, és a helyi közélet egyik vezető értelmiségijévé vált.

A forradalom idején Brusznyai a béke és a törvényesség fenntartásán dolgozott, és a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács tagjaként tevékenykedett. Október 23-án, amikor kitört a forradalom, Brusznyai és társai a törvényes működés felett őrködtek, és megakadályozták az összecsapásokat. Október 28-án, Nagy Imre miniszterelnök kijelentése után, hogy a történtek népfelkelésnek minősülnek, Veszprémben is megalakult a nemzetőrség. November 1-jén, a szovjet csapatmozgások hírére Brusznyai vette át a nemzeti forradalmi tanács elnöki tisztét.

Brusznyai a forradalom idején találkozott Pap Jánossal, aki segítséget kért tőle a civil életbe való visszatéréshez. Brusznyai segítséget ígért neki, de a szabadságharc bukása után Pap a kádári hatalom szempontjából ideális bűnbaknak találta Brusznyait, és követelte kivégzését.

A Brusznyai-per koncepciós jellegét dr. Kahler Frigyes jogtörténész bizonyította. A vádak között szerepelt, hogy Brusznyai felelőssége volt a veszprémi harcokban elesett szovjet katonák és civilek haláláért, hogy felelőtlenül osztott ki fegyvereket, és hogy Veszprém városa védelmi tervet készített. Azonban a vádak hamisak voltak, és Brusznyai a tárgyalás során őszintén törekedett az igazság feltárására.

Az ügyben első fokon eljáró Győri Katonai Bíróság életfogytiglani börtönre ítélte Brusznyait, de a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa halálra ítélte. Kádár Jánosnál többek között Moravcsik Gyula, Keresztury Dezső és Kodály Zoltán is közbenjártak Brusznyai érdekében, de eredménytelenül. 1958. január 9-én Brusznyai Árpádot felakasztották.

Pap János felelősségre vonása a rendszerváltás után többször felmerült, de nem történt meg. 1994-ben Pap lelőtte a feleségét, majd öngyilkosságot követett el.