Az asztalfiókban hagyott írások sorsa
Az irodalomtörténet számos példát szolgáltat arra, hogy egy elhunyt szerző asztalfiókjában hagyott művei később mennyire érdekesek lehetnek a közönség számára. Borbély Szilárd, a magyar irodalom kiemelkedő alakjának eddig kiadatlan művei is napvilágot láttak, ami kapcsán Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel beszélgettünk.
Borbély Szilárd már életében is a magyar irodalom élvonalába tartozott, és korai halálával klasszicizálódott, megkerülhetetlen alakká vált. A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Árnyképrajzoló és egyéb prózai írások című kötete az ő életműsorozatának legújabb darabja, amely négy ciklusra osztva gyűjti össze azokat az elbeszéléseket és kisprózai szövegeket, amelyeket Borbély folyóiratokban publikált, valamint két eddig kiadatlan írást a szerző hagyatékából.
Az irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás szerint az ilyen jellegű kiadásokat mindig óvatosan kell kezelni, mivel az írók és költők tudatában vannak annak, hogy az asztalfiókban hagyott műveik később érdekesek lehetnek az utókor számára. Az irodalomtörténész hozzátette, hogy az összes életmű magában foglalja ezt a lehetőséget, de az író jelentőségétől függ, hogy ki dolgozza fel az életművet.
Bíró-Balogh Tamás szerint nem minden szerző hátrahagyott műve érdekes a szakma és a közönség számára, és részben jogi kérdés, hogy az örökös hozzájárul-e a kiadáshoz. Példaként említette Franz Kafka esetét, aki végrendeletében azt kérte, hogy meg nem jelent műveit semmisítsék meg, de Max Brod, barátja és hagyatékkezelője nem tette ezt meg, így maradtak ránk Kafka regényei.
A magyar kulturális közéletben József Attila Szabad-ötletek jegyzéke című műve váltott ki vitát, amelyet végül a költői életmű részének tekintettek. Bíró-Balogh Tamás szerint szükség van egy olyan szakemberre, aki az előkerült dokumentumot el tudja helyezni az életműben, és fontos, hogy ne legyen túlhájpolva.
Az irodalomtörténész említést tett Gabriel García Márquez utolsó, befejezetlen regényéről is, amelyet a szerző demenciája miatt nem fejezett be, és azt kérte, hogy semmisítsék meg. Márquez fiúi azonban kiadták a művet, amelyet a Magvető Kiadó 2024. március 8-án jelentetett meg. Bíró-Balogh Tamás idézte Milan Kunderát is, aki szerint az ilyen műveket nem lenne szabad kiadni, mert megtéveszthetik az olvasókat.
Végezetül Bíró-Balogh Tamás hangsúlyozta, hogy a kéziratok megjelenése előtt gondos mérlegelésre van szükség, és szakmai, orientáló kísérőtanulmány szükséges. Néha érdemesebb lehet kisebb példányszámban, kritikai kiadásban megjelentetni az előkerült kéziratokat, de jeles szerzők ismeretlen műveinek olvasása mindig izgalmas felfedezés.
: Index.hu