Tyúkól #19: A nők bulizni mennek, és reméljük, biztonságban haza is érnek
„Meghívhatlak valamire?” – a legnagyobb redflag, amit hallhatunk egy buliban, pedig nem kellene azonnal összerándulnia a gyomrunknak. A rendőrségtől a közvéleményig mégis sokan azt gondolják, hogy tehetünk róla és tehetünk ellene. Ha neked nincs is saját rossz sztorid, az ismerőseidnek valószínűleg akad egy-egy szórakozóhelyi zaklatásról, egy éjszakai követésről vagy egy olyan kellemetlen incidensről, amikor nőként féltek a sötét utcán vagy egy buliból hazafelé.
A hazai bulikultúrában és éjszakai életben teljesen általánosak a beszólogatások, a kéretlen érintések. Európai kutatások szerint minden második nő volt már kéretlen szexuális közeledés áldozata, a legtöbb zaklatás közterületen és szórakozóhelyeken, éjszaka történik. A bulik és fesztiválok tökéletes környezetet teremtenek a zaklatáshoz, de nem lehet mindent az alkohol, a drogok, a tömeg és a gyenge világítás számlájára írni.
A zaklatás nem tánc című cikksorozatukban Fődi Kitti és Solti Hanna, a 444-en nagyobb, rendszerszintű problémákra próbálták felhívni a figyelmet. A közelgő fesztiválszezon kapcsán ismét ezekkel foglalkozunk a Tyúkólban. Vendégünk Oláh Kata, aki egy évtizeden át volt a Bánkitó Fesztivál szervezője.
Egységes hazai vagy nemzetközi protokollok hiányában a szervezők tehetnek egyet és mást a potenciális bántalmazók kiszűréséért, az áldozatsegítésért, és ami a legfontosabb: az edukációért. A helyszíni kultúrát befolyásoló erők összecsapnak az egyéni megoldásokkal, mindkettőnek vannak korlátai.
A társadalmilag tudatos fesztiválok könnyebb helyzetben vannak, de még ott sem teljesen rózsás a helyzet. A bulikultúra része a vadászat, és a trauma működése miatt az áldozatok sokszor csak évekkel, évtizedekkel később számolnak be a zaklatásról.
Független szervezetek, policy-k, nyomásgyakorlás híján csak a szervezők lelkiismeretében bízhatunk. Nyugatabbra előrébb járnak ebben a témában. A Kézjel egyik módja, hogy segítsünk, ha zaklatás szemtanúi vagyunk egy szórakozóhelyen, fesztiválon: kérdezd meg, hány óra van.
Hazai adatok szerint a nők legalább nyolcvan százalékát zaklatták már az utcán vagy szórakozóhelyen, és ez külföldön, még a koronavírus miatt sem alakult lényegesen másként. A zaklatás és a nemi erőszak áldozatai között tízből minimum kilenc nő, az elkövetők nyolcvanöt százalékban férfiak.
Vannak intézményes megoldási próbálkozások is: nőjogi szervezetek képzései, nemi szemléletű várostervezési projektek, plakátkampányok, térfigyelő kamerák. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásai is segíthetnének a helyzeten.
Javaslataid, ötleteid, meglátásaid várjuk a tyukol@444.hu címre! Podcastunk kéthetente jelentkezik új adással, és meghallgatható a 444 Spotify- és Apple-csatornáján is. Korábbi adásaink itt találhatók.
Illusztráció: Kiss Bence/444