Az emberiség előtt álló katasztrófa: már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztettek
Az ember okozta éghajlatváltozás legfőbb hajtóereje, az üvegházhatású gázok kibocsátása évről évre nő, és a szakértők szerint a globális hőmérséklet ebben az évszázadban legalább 2,5 Celsius-fokkal emelkedhet az iparosodás előtti szint fölé.
1959-ben Teller Ede atomfizikus már a globális felmelegedés kockázataira hívta fel a figyelmet, és előrejelzése rendkívül pontosnak bizonyult. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár pedig a fosszilis tüzelőanyagok reklámozásának betiltására szólított fel. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint 80%-os a valószínűsége annak, hogy a globális éves átlaghőmérséklet átmenetileg 1,5°C-kal meghaladja az iparosodás előtti szintet a következő öt évben. Ko Barrett, a WMO főtitkár-helyettese szerint sürgősen többet kell tennünk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Egybehangzó szakértői vélemények szerint a 1,5°C-os globális hőmérséklet-emelkedést biztosan meghaladjuk, sőt egyre valószínűbb a 2,5-3°C-os évi globális középhőmérséklet-emelkedés.
A The Guardian felmérése szerint a világ vezető klímatudósai közül sokan katasztrofális következményekkel számolnak az emberiség és a bolygó számára. Az IPCC jelentések szerzői közül csaknem 80%-a legalább 2,5 Celsius-fokos, míg közel fele legalább 3 Celsius-fokos felmelegedést valószínűsített. A tudósok közül sokan sötét jövőt vizionálnak, éhínségekkel, konfliktusokkal és tömeges migrációval, amelyeket az eddigieknél intenzívebb és gyakoribb hőhullámok, erdőtüzek, árvizek, viharok okoznának. A válaszadók közel háromnegyede a politikai akarat hiányát, míg 60%-uk a vállalatok, például a fosszilistüzelőanyag-ipar erős érdekérvényesítését említette az éghajlati válság megoldatlansága legfőbb okának.
Az OECD "Éghajlati billenési pontok: Meglátások a hatékony politikai cselekvéshez" című jelentése szerint a globális felmelegedés már alacsony szintjén is egyre valószínűbb a billenési pontok átlépése, és a katasztrofális következmények elkerülésére rendelkezésre álló idő gyorsan fogy. Az éghajlatváltozás mind az ökoszisztémák, mind a társadalmak számára olyan kedvezőtlen feltételeket teremt, amelyek túlmutatnak mindenen, ami a környezetvédelemben és a társadalomban tapasztalható az emberiség feljegyzett történelmében.
Magyarországon is lenne bőven teendő az éghajlatváltozás mérséklésében. Egy McKinsey-tanulmány szerint a következő 30 évben Magyarországon 150-200 milliárd eurónyi többletberuházást igényel majd a karbonsemlegesség elérése. 2014 és 2021 között nőtt Magyarországon az ÜHG-kibocsátás, majd 2022-ben újra visszaesett. A Kárpát-medence klímaváltozási sérülékenysége nagy, és Magyarország a többi ország kibocsátás-csökkentésétől függ, így tovább kellene folytatni az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő teendők megvalósítását.
Az IEA adatai szerint az energiával kapcsolatos globális szén-dioxid kibocsátás 2023-ban az előző évinél kevésbé erőteljesen nőtt, még akkor is, amikor a teljes energiaigény növekedése gyorsult. A tisztább energiát hasznosító technológiák nélkül a szén-dioxid-kibocsátás globális növekedése az elmúlt öt évben háromszor nagyobb lett volna. A gazdasági növekedés és a szén-dioxid-kibocsátás közötti kapcsolat változik, és egyre nagyobb eltérés mutatkozik a GDP növekedése és a szén-dioxid-kibocsátás tendenciája között a világ legtöbb gazdaságában.
A fejlett gazdaságokban a GDP folyamatos növekedését a szén-dioxid-kibocsátásnak a 2007-es csúcsértékét követően csökkenés követte. Az Egyesült Államokban 1990 óta megduplázódott a GDP, de a szén-dioxid-kibocsátás visszatért az akkori szintre. Az Európai Unió esetében a gazdaság jelenleg 66%-kal nagyobb, míg a szén-dioxid-kibocsátás 30%-kal alacsonyabb, mint 1990-ben volt. Az USA-nak kilencedére, Magyarországnak csak kb. a felére kellene csökkentenie az egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátást, ami politikailag lehetetlennek tűnik. A szakértők nagyobb része éppen ezért valószínűsíti, hogy legalább 3 fokot tesz majd ki a globális hőmérséklet emelkedése a századunk végére.