Minden, amit az európai szélsőjobbról tudni akart, de elvesztette a fonalat

Számos kifejezés létezik a szélsőjobboldali pártok széles skálájának leírására, mint például nemzeti-konzervatív, radikális jobboldali, iszlámellenes, nacionalista és euroszkeptikus, de a The Guardian a The PopuList definícióit alapul véve rendet vágott a terminológiában.

A radikális jobboldali pártokat a nacionalizmus és a tekintélyelvűség jellemzi, amelyek közül a nacionalizmust tartják a legfontosabbnak. A nativizmus, vagyis az a meggyőződés, hogy az államokat kizárólag az „őshonos csoport” tagjainak kell lakniuk, a radikális jobboldali pártok egyik alapvető ideológiája. Ezt példázza a Nemzeti Összefogás Franciaországban, a Szabadságpárt Hollandiában, a Vox Spanyolországban vagy a Fidesz Magyarországon. A tekintélyelvűség pedig a szigorúan rendezett társadalomba vetett hitet jelenti, amelyet például a német AfD vagy az osztrák FPÖ képvisel. A radikális jobboldali pártok a demokratikus keretek között működnek, nem törekszenek a demokratikus rendszer felforgatására és nem helyeslik az erőszak alkalmazását.

A szélsőjobboldali pártok azonban már a demokratikus rend megdöntésére törekednek, és nem ellenzik az erőszakot céljaik eléréséhez. Ilyen például a holland Fórum a Demokráciáért vagy a görög neonáci Arany Hajnal.

A „szélsőjobb” kifejezést gyakran használják gyűjtőfogalomként a radikális vagy extremista pártokra, de Matthijs Rooduijn, a PopuList csapatának egyik vezető tagja szerint gyakran nehéz eldönteni, hogy egy párt melyik kategóriába tartozik.

A populista pártok azok, amelyek szerint a társadalom két homogén és antagonisztikus csoportra oszlik: egy „tiszta népre” és egy „korrupt elitre”. A populista pártok a politikának a nép akaratát kell kifejeznie, és hatalomra jutva megpróbálhatják meggyengíteni a szabad sajtót és a független igazságszolgáltatást. A populizmus nem korlátozódik a szélsőjobboldalra, például a Smer pártja Szlovákiában vagy a France Unbowed baloldali pártok is populistának számítanak.

A kemény jobboldal (angolul hard right) kifejezést Rooduijn szerint kerülni kell, mivel zavaró lehet. A pártok álláspontja változhat, és nem szabad besorolásukat megváltoztatni pusztán azért, mert kormányon vannak.

Az európai szélsőjobboldali pártok euroszkeptikusok, társadalmilag ultrakonzervatívak, klímaszkeptikusok és illiberálisak is lehetnek. A legfontosabb azonban az alapvető ideológia: nativista, kirekesztő és autoriter.

Az Alternative für Deutschland (AfD) Németországban, a Nemzeti Összefogás Franciaországban, a Testvérek Olaszországban, a finnek, a svéd demokraták, a dán Néppárt, a Vox Spanyolországban, a Chega Portugáliában, az FPÖ Ausztriában, a PVV Hollandiában, a Fidesz Magyarországon és a Jog és Igazságosság Lengyelországban mind szélsőjobboldali és populista pártoknak minősülnek.

Végül a Les Républicains Franciaországban, a VVD Hollandiában és a brit konzervatívok is nativista politikai platformokat hoztak létre, különösen a bevándorlással kapcsolatban, de a The PopuList jelentése szerint a kirekesztés nem központi eleme ideológiájuknak.