A fekete cowboyok elfeledett története
A vadnyugati cowboyok képe gyakran a westernfilmek kliséivel van tele, mint például a poros utcákon vívott pisztolypárbajok, a Morricone-féle zenék, a bankrablások és a híres színészek, mint Clint Eastwood vagy John Wayne. Azonban a valóságban a cowboyok többsége egyszerű marhapásztor volt, és meglepő módon közülük sokan, körülbelül a negyedük, fekete bőrűek voltak.
A cowboyok valódi hazája nem a vadnyugat, hanem Texas és a mai Mexikó területe volt, ahol már az 1500-as évek óta folyt a szarvasmarha-tenyésztés, de csak az 1800-as években kezdett igazán virágozni. 1860-ban Texas lakosságának majdnem harmada, közel 200 ezer ember, rabszolga volt, akik főként a gyapotföldeken és a ranchokon dolgoztak.
A polgárháború után és a rabszolgák felszabadítása következtében nagy igény mutatkozott a marhacsordák legeltetésére és felügyeletére, így sok egykori rabszolga és azok leszármazottai váltak cowboyokká. Ez a munka kemény, de megbecsült volt, és a fekete cowboyok viszonylagos szabadságot élveztek, fegyvert hordhattak és lovon járhattak, bár a városokban még mindig szembesültek a szegregációval.
A 19. század végére Amerikában körülbelül negyvenezer cowboy dolgozott, és közülük akár tízezer is fekete lehetett. Egyes nyelvészek szerint a "cowboy" kifejezés eredetileg a fekete marhapásztorokra utalt, míg a fehér pásztorokat "cow hand"-nek nevezték. A tehénpásztorok többsége fiatal férfi volt, de nők, köztük fekete nők is dolgoztak ebben a szakmában.
A cowboyok aranykorának vége a vasút elterjedésével, a szögesdrót feltalálásával és az indiánok rezervátumokba költöztetésével érkezett el. Ezek a változások megkönnyítették a marhák tartását és szállítását, így csökkent a cowboyokra való szükség. Ironikus módon éppen ekkor vált népszerűvé a vadnyugati mítosz a popkultúrában, a rodeók és a westernfilmek formájában, ahol a cowboyokat romantizált, hősies alakokként ábrázolták, és ahol a színes bőrű szereplőknek alig volt helyük. Ez a tendencia csak lassan kezd változni.