Nemzeti egységkormány nemzeti egység nélkül: merre tovább Dél-Afrika?
Az apartheid-rezsim vége óta először nem szerzett többséget a törvényhozásban Nelson Mandela pártja, az Afrikai Nemzeti Kongresszus. A változás egyik oka, hogy a párt korábbi vezetője, a korrupció miatt kizárt Jacob Zuma saját alakulattal indult a választáson, ami a fehérek és a szélsőségek megerősödéséhez vezethet a Dél-Afrikai kormányzásban.
Múlt pénteken Cyril Ramaphosát újraválasztották a Dél-Afrikai Köztársaság elnökévé, ami jelentős, mivel az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) először nem tudott egyedül többséget szerezni a törvényhozásban az apartheid utáni időszakban. A párt a nemzetgyűlési választásokon 40 százalékos eredményt ért el, ami nem jelent kormányzóképes többséget a magyarnál arányosabb dél-afrikai rendszerben. Ramaphosa és pártja így a 400 tagú törvényhozásban mindössze 159 széket szereztek meg.
A koalíciós kormányzás érdekében az ANC-nek szövetségeseket kellett keresnie, így a jobbközép, liberális Demokratikus Szövetség (DA), az Inkatha Szabadságpárt (IFP) és két kisebb formáció támogatását is élvezik.
Dél-Afrika történelmét az apartheid rendszer határozta meg 1949 és 1994 között, amikor a holland eredetű búrok vezető rétege vette át az irányítást a liberálisabb brit elitől. Az apartheid rendszer megalkotásával a Nemzeti Párt szegregációs programot vezetett be, amely teljesen elkülönítette a színesbőrűeket a fehérektől.
A feketék radikalizálódása válaszul az apartheid rendszerre vezetett az Afrikai Nemzeti Kongresszus megerősödéséhez, amelynek vezetését a fiatal Mandela vette át. Mandela félkatonai szárnyat szervezett a párt számára, és a fegyveres harcot választotta az apartheid elleni küzdelemben. Mandela hosszú börtönévei alatt azonban részben megváltoztatta gondolkodását, és 1994-ben kiegyezett a nemzetközi szankciók által is szorongatott búr elittel, így alakult ki a mai Dél-Afrika.
Az IFP, amely a zulukat képviseli, más utat választott, és mindig is jellemezte őket egyfajta különállás a fekete többségtől.