A foci-EB és a háború árnyékában Harkivban

A háború ellenére az élet nem áll meg Harkivban, ahol a foci-Európa-bajnokság meccseit még a katonák is figyelemmel kísérik. Senki sem kényszeríti őket, de a sport iránti érdeklődésük megmarad.

Harkivban, a Kövér Liba nevű helyen nézem a román-ukrán meccset, és a 30. percben, egy-null után döbbenek rá, hogy a románok a sárga mezben játszanak. A hely kellemes kerthelyiséggel, kényelmes fotelekkel és terített asztalokkal csábít, de a belső terem sötét, és a magas székeket amfiteátrumszerűen rendezték el. A csillárok a mennyezetről lógnak le, mintha egy másik korból maradtak volna itt.

Az étel finom, az üzletvezető pedig elmagyarázza, miért nem lehet fényképezni – a személyiségi jogok miatt. A hangulat viszont érdektelen, kevés a vegyespáros, többnyire férfiak gyűlnek össze, és az első félidő után távozom.

A belvárosi bárban már hárommal vezetnek a románok, és itt már engedélyezett a fényképezés, de csak bizonyos irányokba. Az ukrán szalonna, savanyú uborka, savanyított hagyma és kenyér ízletes, de alig eszem belőle.

Egy távozó katonával beszélgetek, aki négy óra múlva tér vissza az orosz határhoz közeli állásokhoz. A katonák, a tűzoltó és a helyi önkéntes focista mind ukrán győzelmet várnak, de a kapus, Lunyin, aki talán a világ egyik legjobbja, ma nem tudja megmutatni tehetségét.

A képernyők időnként elsötétülnek, a közönség röhög, valószínűleg a kocsma infrastruktúrája miatt. A helyen koncerteket szerveznek, a falakon szurkolói sálak és háborús emlékek, például tüzérségi lőszerhüvelyből készült dísztárgyak, csapatzászlók és elismerések találhatók. Kék-sárga koktélokkal is készülnek, de a diadal még várat magára.

Makai József (Harkiv)