A Balaton és a lángos ára – panaszok száz éve és napjainkban
Minden nyár elején, vagy akár már tavasszal is, előkerül a magyar sajtóban a téma: drága a lángos a Balatonnál. Az Arcanum adatbázisában böngészve kiderül, hogy ez a panasz már évtizedek óta jelen van a nyaralók és a helyi sajtó körében.
Az első alkalom, amikor a magyar sajtóban megjelent a panasz, hogy drága a lángos, 1970-ből származik. Akkoriban 1 forint 30 fillérért árulták a lángost, ami jelentős emelkedést jelentett az előző árakhoz képest. A Népszava cikkében a szerző gúnyosan megjegyezte, hogy mivel a hozzávalók ára nem nőtt, biztosan a víz lett drágább.
Két évvel később a Veszprém megyei Naplóban megjelent egy olvasói levélre válaszolva a Bakonyvidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója, Szlotta László azt írta, hogy a lángos ára azért emelkedett 1,50-re, mert nagyobb lett a mérete.
1994-ben a Kisalföld cikkében Dézsi Csaba András, a későbbi győri polgármester, arról írt, hogy a nyaralás valódi célja a pihenés, és erre a túlzott költekezés nem vezet el. A cikkben említette a vízbefúlás veszélyét, a gyógyszerek otthon felejtését, a napszúrást, a gyerekek kiszáradását és a védekezés nélküli futó kalandokat is, mint üdülésünket veszélyeztető tényezőket.
Az Ujság 1915-ös cikkében a balatoni gazdasági hírek pozitív oldalát emelte ki, hiszen az első világháború miatt nem lehetett a tengerpartra utazni, így a balatoni fürdők jobban megteltek.
A balatoni szezonokról szóló cikkekben gyakran szerepel a zsúfoltság és a drágaság problémája is. A Pécsi Napló 1928-as cikkében például a forgalom visszaesését említették, de hozzátették, hogy a Balaton még mindig olcsóbb, mint a külföldi úti célok.
A Képes Magyarország 1956-os cikkében a balatoni tömegnyaralás előnyeiről írtak, és arról, hogy az IBUSZ különvonatokat indított a tóhoz, amelyekre helyjegyet is lehetett vásárolni.
A Magyar Nemzet 1973-as cikkében a balatoni ellátás hiányosságait emelte ki, például hogy kevés a friss zöldség és gyümölcs, és hogy a városképet rontó építményeket lebontással fenyegetik.
A Vadászat-Halászat, Weekend-Turisztika 1935-ös cikkében a balatoni fejlesztések és a természet megőrzésének összehangolásának fontosságát hangsúlyozták.
Végül a Fejér Megyei Hírlap 2004-es cikkében egy balatonföldvári büfé tulajdonosának kommentárja szerepelt, aki szerint, aki nem engedheti meg magának, az ne is akarjon enni.
A Balaton és a lángos ára tehát már száz éve is és napjainkban is gyakran előkerülő téma a magyar sajtóban. Az idő múlásával a panaszok és a helyzetek változnak, de a téma örök.