„Azt kérdezem, hányszor nem tudok még meghalni” – megműtötték Szentesi Évát
Több órás, komplex műtéten esett át Szentesi Éva író, aki saját blogján számolt be a beavatkozás részleteiről és a felépülés kezdetéről.
Május végén tette közzé Szentesi Éva, hogy újra daganatos megbetegedéssel kell szembenéznie, és emiatt műtéti beavatkozásra kerül sor: „Van a csípőmben egy két centi nagyságú világító rész, amit ki kell vágni. A bal vese nem mutat életjelet, lehet azt is kiveszik, a két centis folt nyomja az artériát, ezért fáj, a vese alatti vezetéket pedig elzárta, emiatt az nem ürül.”
A műtétet követően az író SZARVASMARHÁNAK SZÍVIZOMHÚRJA címmel új bejegyzést tett közzé blogján. „Az operáció hét órán keresztül tart. A daganat kiterjettebb, mint ahogyan azt az előzetes vizsgálatok mutatják. Eléri a vastagbelet, a keresztcsontot, gúzsba köti az artériát egy ponton, és megfojtja a bal oldali urétert. A bal vesémet kiemelik, a csontról és a vastagbélről lehámozzák a tumort, az artériáról viszont nem tudják, olyan szorosan tartja. Érsebészt hívnak, aki kivágja a megfojtott artériát, helyére pedig apró öltésekkel egy fiatal szarvasmarha szívizomhúrját varrja, ennek kell átvennie a véráramlást. Úgy ébredek fel, hogy térdtől lefelé nem érzem a bal lábam. Még kába vagyok, amikor bejön az érsebész és az orvosom, próbálják kitapintani a combom tövében a pulzust, de alig érezhető valami. Az első pár nap kritikus – mondják.”
A műtét utáni lábadozás során Szentesi három napig feküdt mozdulatlanul, és ebben az időszakban nem tudott kommunikálni a családjával. „Ennyi ideig hallgatom az ápolók párbeszédeit, az idős, dohányost a szemben lévő ágyról, aki nem érti, hol van, és folyton rá akar gyújtani” – írta a blogjában. Az orvosok szerint az első pár nap volt kritikus a felépülés szempontjából.
Szentesi találkozott a főorvossal és az érsebésszel, akik a bonyolult beavatkozást végezték. Az író megosztotta érzéseit és gondolatait a felépülés kezdetéről: „Azt kérdezem, hányszor nem tudok még meghalni, és milyen erő tart itt a Földön. Az bizonyos, hogy itt van dolgom, és lassan látni kezdem, mi az valójában” – írja. Követői számos kommentben fejezték ki támogatásukat és jókívánságaikat az író felépüléséhez.
Szentesi Éva eddig már kétszer győzte le a rákot, először 2013-ban, 28 évesen diagnosztizálták méhnyakrákkal. Azóta a legismertebb hazai rákedukációs aktivista lett, számos alkalommal írt vagy beszélt őszintén arról, hogyan élte meg a kemoterápiát, a sugárkezelést, ezek hatásairól gyakran posztolt az Instagramján, vagy írt a WMN-re.
Ébredése után térdtől lefelé nem érezte a lábát, alig tudták kitapintani a combján a pulzusát, de „estére halványan zsibbadni kezd, mintha valamit éreznék, talán elindul a keringés, talán a kis borjú szívizomhúrja mégiscsak megsegít. Mellkasomon tapaszok mutatják a monitoron a lelkem aktuális állapotát, néha kihagy a szívem, orromba oxigénes csövet helyeznek, az oldalamból drainek lógnak ki”.
Három napig nem tudott kommunikálni a családjával sem, megfordult a fejében, hogy soha nem fog onnan elmenni. „Amikor szerdán délben visszavisznek az osztályra, egy órán keresztül zokogok, a főorvos vigasztal meg, aki végrehajtotta az érsebész segítségével ezt a bonyolult műtétet. Azt kérdezem, hányszor nem tudok még meghalni, és milyen erő tart itt a Földön. Az bizonyos, hogy itt van dolgom, és lassan látni kezdem, mi az valójában. A kórházi redőny ma hajnalban félig van leeresztve, látom az ablakon túl a szelíd bárányfelhőket. A város nyugodt, az osztályon csend van. Ma fel kell ülnöm, és tennem kell néhány lépést. Most erre gondolok” – zárja az írást.