"A természet hibája vagyok, egy őrült szörnyeteg" - Ketrecbe zárták, majd fejbelőtték a Szovjetunió elmebeteg sorozatgyilkosát: több mint 50 embert küldött a halálba

Cikksorozatunk a világ legrettegettebb sorozatgyilkosainak történetét tárja fel, bemutatva szörnyű tetteiket, a mögöttük húzódó motivációkat és a hozzájuk kapcsolódó nyomozásokat. Most a huszadik század egyik leghírhedtebb kannibál gyermekgyilkosának, más néven a rosztovi rémnek, hasfelmetszőnek a történetét mutatjuk be.

Andrej Csikatilo története egy igen sötét fejezet a szovjet történelemben, amelyet a róla készült X polgártárs című film hitelesen és rendkívül megrázóan ábrázol. Az alkotás nemcsak a gyilkos szörnyű tetteit, hanem a nyomozás során felmerülő bürokratikus akadályokat és a rendőrség kitartását is bemutatja, ezzel figyelmeztető példa lehet arra, hogy a társadalmi és politikai rendszerek milyen mélyen képesek befolyásolni a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást.

Teljes nevén Andrij Romanovics Csikatilo 1936. október 16-án született az ukrajnai Jablochnajában. Fiatalkorában rendkívül nehéz körülmények között élt, hiszen az éhezés és a háború által sújtott Szovjetunióban nőtt fel, ahol gyakran szembesült az erőszakkal és a kegyetlenséggel. Az édesanyja például többször is elmondta neki, hogy a születése előtt volt egy bátyja, akit négyévesen elraboltak és megettek az éhező szomszédaik. Bár sosem derült ki, hogy ez az eset valóban megtörtént-e, ezen kívül is számtalan más borzalomnak volt még kitéve.

A pszichológiai problémák, melyek nála már gyermekkorában felütötték a fejüket, egész életében elkísérték őt, végül pedig brutális, rendkívül kegyetlen tettekhez vezettek. Csikatilo élete során, 1978 és 1990 között több mint 50 ember életét oltotta ki az oroszországi Rosztovban, főként nőkét és gyermekekét, miközben tanárként és családapaként élte mindennapjait. Ez a kettős élete talán még borzalmasabbá és rémisztőbbé tette az ő történetét, hiszen senki sem gyanította, hogy ez a csendes, visszahúzódó ember valójában egy gyilkos – még a felesége is mindvégig a legjobb embernek tartotta őt elmondása szerint.

A férfi, aki később a rosztovi rém és a rosztovi hasfelmetsző néven vált ismertté, hosszú ideig elkerülte a hatóságokat. Előfordult, hogy közel három évig nem követett el újabb gyilkosságot, míg máskor nem bírta három napnál sem tovább. Annyi szörnyűséget követett el élete során, hogy azt felsorolni is nehéz lenne, de elég, ha annyit írunk, hogy nemcsak kannibál, hanem gyermekgyilkos is volt, ráadásul a diákjait sokszor szexuálisan zaklatta, noha elvileg merevedési zavarral küzdött, ami miatt a feleségével szinte nem is volt szexuális életük. Első gyilkosságát egyébként 1978-ban egy kilencéves kislány ellen követte el, míg felesége betonbiztos alibit szolgáltatott számára, azt állítva, hogy a férje mindvégig vele volt otthon. Az ügyet mégis le kellett zárni, ezért Csikatilo helyett egy másik erőszaktevőt ítéltek el, akit később ki is végeztek.

Az országban akkoriban minden nyomozásnak titokban és észrevétlenül kellett zajlania, hiszen a kommunista rendszerbe nem illett bele a sorozatgyilkosok fogalma. Emiatt a médiát sem értesíthették a körözésről, ami igencsak megnehezítette a hatóságok helyzetét. A titkos hajtóvadászat során erőszaktevők százát kapták el, míg Csikatilo tizenkét éven keresztül nem került a látóterükbe sem, még úgy sem, hogy egyenruhás rendőrök tucatjait állították oda a vonatállomásokhoz, ahonnan jellemzően elcsalta áldozatait.

Végül csak 1990-ben sikerült őt letartóztatniuk, amikor abban az évben november 6-án egy álruhás rendőr felfigyelt rá, miután épp végzett a a 22 éves Szvetlana Korosztyikkal. A férfi furcsán viselkedett, ráadásul akkoriban az évnek ebben a szakaszában az emberek csak azért mentek az állomás melletti erdőbe, hogy gombát szedjenek, de Csikatilo nagyon nem úgy nézett ki, mint aki gombát szedne. Ezek után elkezdték őt megfigyelni, korábbi munkahelyei után is nyomozni kezdtek. A férfit akkor zárták bilincsbe, amikor megfigyelése hatodik napján egy hálóban levő háromliteres befőttesüveggel a kezében lépett ki a házából, amibe egy helyi kioszkban sört vett, majd Novocserkasszk környékén sétált, és megpróbált kapcsolatba lépni azokkal a gyerekekkel, akikkel útja során találkozott. Amikor kilépett egy élelmiszerboltból, négy civil ruhás rendőr letartóztatta őt.

A férfi a kihallgatások kezdetén tagadta a vádakat, de végül egy pszichológusnak részletesen bevallotta az összes elkövetett szörnyűséget. Még azt is elárulta, hol találják meg korábban eltűntnek hitt embereknek a holttestét, akiket ő gyilkolt meg. Az 1992-es tárgyalásán ketrecbe zárták őt, hogy megvédjék a dühös lakosoktól, akiknek szeretteivel ő végzett. A rosztovi rém 56 gyilkosságot vallott be, de csak 53-at tudtak rábizonyítani. Ezeknek mindegyikéért halálbüntetésre ítélték, majd 1994-ben fejlövéssel kivégezték.

Az Andrej Csikatilo bűntetteit és az ellene irányuló hajszát feldolgozó 1995-ös amerikai filmdráma, az X polgártárs hűen mutatja be a sorozatgyilkos által elkövetett szörnyűségeket és a hosszú, bonyolult nyomozást, amely végül a letartóztatásához vezetett. A Chris Gerolmo rendezésében készült filmben Donald Sutherland, Jeffrey DeMunn, Stephen Rea, valamint Max von Sydow játszotta a főbb szerepeket, és 1996-ban még Golden Globe-díjat is hozott Sutherland számára, akit legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelöltek. Emiatt felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a Csikatilovot alakító DeMunnt – aki gyakorlatilag sokkal nehezebb feladatot kapott és oldott meg bravúrosan – miért nem jelölték.

Bár a film nagyrészt hűen követi a valós eseményeket, néhány drámai fikciós elemmel is kiegészítették a történetet, hogy tovább fokozzák a feszültséget, de bizonyos karaktereket és eseményeket a hatás kedvéért kicsit talán túl is dramatizáltak.

A produkcióban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bemutassák a szovjet bürökrácia és a politikai rendszer nehézségeit, amelyek a nyomozást is jelentősen megnehezítették. A hatóságok munkáját gyakran akadályozta a rendszer azáltal, hogy politikai megfontolásból nem akarta elismerni, hogy egy sorozatgyilkos tevékenykedik az országban, ezt pedig valóban hiba nélkül láthattuk a filmben, annak nyomasztó hangulatában, valamint a szürke, lehangoló helyszínekben.

Érdekesség, hogy az X polgártárs képkockáit hazánkban vették fel, olyan településeken, mint Budapest, Hatvan, Gödöllő, Pécel, Nagymaros és Szokolya, ráadásul tengernyi magyar statiszta is szerepel a produkcióban, akiket egy-két mondat erejéig még hallhatunk is.

Az X polgártárs Viktor Burakov (Stephen Rea) nyomozó küzdelmét is bemutatja, aki hosszú éveken keresztül próbálta elkapni a rosztovi rémet, hitelesen ábrázolva a férfi frusztrációját és kitartását a szovjet hatóságokkal szemben. Ugyanígy, Csikatilo pszichológiai portréját és módszereit is részletekbe menően láthatjuk, ezt is hűen ábrázolták Jeffrey DeMunn-nal, ugyanis a sorozatgyilkos ugyanezekkel a szadista és kegyetlen módszerekkel ölte meg áldozatait. Bár külsőre a The Walking Dead sztárja kicsit sem emlékeztet bennünket a Szovjetunió rettegett gyilkosára, az alakítása mégis magáért beszél, és itt most újra visszakanyarodnánk arra a kérdésre, hogy ezt vajon miért nem értékelték egyetlen díjjal sem?

A választ tán sosem fogjuk megtudni, az azonban egészen biztos, hogy az X polgártárs erőssége az alakítások helyett mégis inkább abban rejlik talán, hogy nem csupán Csikatilo bűntetteire fókuszál, hanem a nyomozás és a társadalmi környezet összetettségére is rávilágít, így pedig afféle nem követendő példaként is szolgálhat a mai társadalomban.