A biai tornádó századik évfordulója
Éppen száz évvel ezelőtt, 1924. június 13-án söpört végig Magyarország történetének legpusztítóbb tornádója Biatorbágyon és környékén. Hat percig tartó tombolása során házakat döntött romba, és emberéleteket követelt.
Vladár Endre akadémiai igazgató a pusztítás alapján számította ki a szél erejét és sebességét, amely elérte a 324 km/órát. Az így létrejött forgószél egy kilométer széles sávban haladt keresztül a településeken.
Horváth Imre helytörténész a Blikknek beszámolt a viharról, amely három tölcsér összeolvadásával jött létre, és Vác irányába haladt tovább. Bia és Torbágy akkor még külön települések voltak, ahol összesen nyolc ember vesztette életét, Móron pedig további négyen fulladtak a megáradt patakba.
A tornádó után országos összefogással egy év alatt eltakarították a romokat és újjáépítették a házakat. Pátyon a Vihar utca neve ma is őrzi az esemény emlékét.
Az emberek a tornádó közeledtével igyekeztek menedéket találni. Egyeseket a szélvész szekérrel, lovastul emelt fel és tette le sértetlenül máshol, mások az árokban fekve várták ki a vihart. A túlélők családi történetei máig élnek az emlékezetben.
A tornádóképződés folyamatát az eumet.hu így írja le: amikor egy erős mérsékelt övi ciklon örvénylik a síkság felett, és a hideg légtömeg az igen meleg fölé kerül, a melegebb levegő felfelé emelkedik és heves forgásba kezd. Ha a tölcsér eléri a Föld felszínét, a benne zajló örvénylés sebessége elérheti a 300-350 km/h-t is, miközben maga a tölcsér 30-50 km/h sebességgel halad tovább.