Égi laborban száradó papírkópiák

Apám szenvedélyesen vonzódott a mozihoz, és a filmes újítások iránti érdeklődése számos klasszikus alkotáshoz kötötte. A technológiai fejlődés mellett a fotózás iránti szeretete is meghatározó volt életében, amely a családi emlékek megőrzésében is kulcsszerepet játszott.

Apám mindig is nagy rajongója volt a mozinak, és különösen élvezte Buster Keaton A generális című burleszkjét, valamint az első színes filmeket, mint a Hófehérke és a hét törpe és az Elfújta a szél. Az anamorfikus nyújtási technológiát alkalmazó CinemaScope eljárásról és a Technicolor folyamatról is tőle hallottam először.

Későbbi éveiben is megőrizte mozirajongását, kedvencei között szerepelt Charles Bronson, Sophia Loren és Audrey Hepburn. A Kabaré és a Hello, Dolly című musicaleket is nagyra értékelte, továbbá Fellini Országútonját és A félelem bére című drámát tartotta a legjobb olasz, illetve francia filmnek. Külön kiemelte a Ben-Hur híres kocsiverseny jelenetét, amelyet több kamerával két hónapig forgattak, és amelynek zenéjét Rózsa Miklós szerezte.

A fotózás iránti szenvedélye vezette a Gamma Finommechanikai és Optikai Művekbe, ahol a Duflex fényképezőgép gyártásában vett részt, bár sajnos a gyártást hamar leállították. A Duflex, amelyet Dulovits Jenő szabadalmaztatott 1943-ban, egyedülálló volt a tükörreflexes, kisfilmes és beugrórekeszes tárgylencsével működő fényképezőgépek között.

Már fiatalon, tizennégy évesen színes felvételeket készített, és szeretett kísérletezni a színekkel és formákkal. Imádta a fotótechnikai eszközöket, és a legjobb családi felvételeket önkioldóval készítette, amely lehetővé tette számára, hogy ő maga is szerepeljen a képeken.

Nyugdíjas korában tervezte rendezgetni a fotókat és elővenni a régi negatívokat, de már nem maradt ideje a készülékeket használni. Most elképzelhető, hogy anyámmal együtt egy égi laborban folytatják a munkát, és szárítják a papírkópiákat.