Rockenbauer Zoltán: Mi voltunk a Fidesz, akik szólás- és sajtószabadságot akartunk

Egykori aktivista, etnológus, művészettörténész, és a Fidesz-kormány alatt 2000 és 2002 között a nemzeti kulturális örökség minisztere, Rockenbauer Zoltán volt Veiszer Alinda vendége, ahol a rendszerváltás idejéről és politikai pályafutásáról mesélt.

Rockenbauer Zoltán a Kádár-rendszert utáló fiatalon kezdte politikai pályafutását, Szabad Európa Rádiót hallgatott, szamizdatot olvasott, és rendszeresen részt vett a március 15-i tüntetéseken. Apja, Rockenbauer Pál, a Magyar Televízió tagja volt, de párttagsággal nem rendelkezett és baloldali nézeteket vallott. Otthon nem beszéltek '56-ról, de apja szorosan követte a nemzetközi eseményeket. Rockenbauer erkölcsi okokból kezdett el politizálni, és bár nem volt a Fidesz alapító tagja, korán csatlakozott a pártjukhoz. A tüntetéseken óvatos volt, a rendőrök elől gyakran elmenekült, az 1986-os „lánchídi csata” első felvonásán is elfutott, de a Lánchídról már nem tudott, így őrizetbe vették.

François Mitterrand akkori francia elnök 1989-es látogatásakor Rockenbauer képviselte a Fideszt, köszönhetően franciatudásának. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége elegünk van a jelenlegi helyzetből és szólásszabadságot, sajtószabadságot, valamint többpártrendszert szeretnének.

Rockenbauer Zoltán egy 1991-es tüntetésen elmondott beszédében kiemelte, hogy Magyarországnak, mint kis országnak, a nemzetközi jog és szerződések az eszközei, és hogy elsőként kell tiltakozniuk, ha egy ország katonai agressziót követ el. Emellett szorgalmazta a világ összefogását az iraki agresszió ellen és a balti államok függetlenségének elismerését. A cél a NATO-ba való belépés nem volt, de az Európai Unió (akkor még Európai Közösség) tagsága igen.

Miniszterként a magyar zenének nemzetközi szinten történő megjelenítését, a koncerttermek problémájának megoldását, valamint a 20. századi magyar festészet nemzetközi színtérre vitelét tartotta fontosnak. E három célból született meg a Müpa koncepciója.

Miniszteri megbízatása után a külügyi bizottságban folytatta munkáját, majd az MTVA kulturális főszerkesztőjeként dolgozott, amit kudarcként élt meg. A politikától végleg búcsút intve, kiállítások szervezésével foglalkozott, és jelentős anyagot állított össze Ady Endre múzsájáról, Márffy Ödönről és Csinszkáról. Könyvet írt a magyar avantgárd zene, képzőművészet és irodalom összefonódásáról. Kutatásai során felfedezte Szittya Emilt, akinek életművét képzőművészeti szempontból is feldolgozta, és tárlatokat szervezett a hagyatékából.

A teljes interjút egy jelképes havidíjért cserébe ezen a felüleleten lehet megtekinteni.