Oroszország és a NATO: Valódi fenyegetés vagy kommunikációs manőver?
A magyar és az orosz kormányzat kommunikációjában egyaránt megfigyelhető, hogy miközben a harmadik világháború lehetőségével riogatnak, igyekeznek elbagatellizálni az Oroszország által a Nyugatra jelentett veszélyt. A magyar miniszterelnök szerint az a gondolat, hogy Oroszország megtámadná a NATO-t, vagy annak bármely tagállamát, ésszerűtlen feltételezés, mivel a NATO sokkal erősebb mint Ukrajna, és senki sem meri megtámadni. Az orosz elnök hasonlóan nyilatkozott, nevezve az ilyen feltételezéseket teljes képtelenségnek.
A magyar és az orosz vezetők kommunikációja gyakran hangolódik össze tökéletesen, például az orosz–ukrán háború leállításának feltételeit illetően. Mindkét vezető Tucker Carlson amerikai médiaszemélyiségnek nyilatkozva azt sugallta, hogy ha az USA és a Nyugat leállítaná a fegyverszállításokat, a háborúnak vége lenne.
A magyar miniszterelnök nyilatkozatai azonban arra utalnak, hogy a kommunikáció célja Oroszország háborús céljainak elősegítése lehet, hiszen nem említi Moszkva felelősségét a háború kirobbantásában, és csak a nyugati fegyverszállítások leállítását szorgalmazza. Ez a hozzáállás a Nyugat közvéleményének elaltatására irányulhat, hogy elfogadjon egy Oroszországgal kötött alkut Ukrajna sorsáról, ami precedenst és geopolitikai vákuumot teremthetne a térségben.
A magyar és az orosz vezetők nyilatkozatai félrevezetőek lehetnek, mivel a Nyugat nem a NATO közvetlen katonai megtámadásától tart, hanem a geopolitikai befolyás elvesztésétől és a regionális stabilitás megzavarásától. Az orosz befolyás erősödése a Nyugat-Balkánon, például az oroszpárti észak-macedón kormányfő nyilatkozatai révén, további kihívásokat jelenthet a NATO egységére és stabilitására nézve.
A NATO egységének megtörése nem feltétlenül jelenti a szervezet közvetlen katonai megtámadását, hanem a nyugati nemzetközi rend és biztonsági architektúra aláásását, az orosz befolyási övezet kiterjesztésével és az Egyesült Államok kiszorításával Európából. A NATO gyengülése vagy a szövetség összeomlása jelentős kockázatot jelenthet, és minden újabb megalkuvás növelheti ennek esélyét.
A világháborúk gyakran az erőviszonyok téves felméréséből fakadnak, és a béke elveinek védelmére irányuló konkrét szándék hiányában robbannak ki. Az orosz–ukrán konfliktus esetében is látható, hogy az erőviszonyok téves felmérése vezetett a jelenlegi helyzethez. A kérdés tehát nem az, hogy Oroszország meg akarja-e támadni a NATO-t, hanem hogy legyőzni szeretné-e, és erre a válasz határozott igen.