Yungblud: Azért jelentek fenyegetést a magyar kormánynak, mert amit mondanak, az baromság

„Londonban ma is zuhog az eső, de már hozzászoktunk” – mondja Yungblud Zoomon keresztül egy fülledt keddi napon. Az énekes-dalszerző halálfejes baseballsapkát, Misfits-pólót és egy bőrből készült kantáros nadrágot visel, a mögötte lévő falon pedig egy zakó lóg, amire az Egyesült Királyság zászlaját nyomtatták.

A 26 éves Dominic Richard Harrison, azaz Yungblud, 1997-ben született a dél-yorkshire-i Doncasterben. 2018 elején adta ki az első EP-jét, ami hamar nagy hullámokat generált az online térben. Ezután még három nagylemezt dobott ki, negyedik albumát pedig mostanában fejezi be. Yungblud azzal tudott igazán sikeressé válni, hogy ötvözte a poppunk, az altrock és a hiphop jegyeit, és ebből csinált karriert magának. Gyakran visel feminin szetteket, festi a szemét és a körmeit, köpköd, nyújtogatja a nyelvét, középső ujjat emel és gyakran szól be a hatalomnak, miközben szoros kapcsolatot ápol a rajongóival is.

A genderfluid stílusáról ismert, magát pánszexuálisként definiáló Yungblud gyakran kapja a queerbaiting vádját. A queerbaiting arra vonatkozik, amikor valaki az LMBTQ-közösség szimbólumrendszerét használja arra, hogy ezt a közösséget magához csalogassa, és azzal hitegesse, hogy mellettük áll, sőt ő is tagja ennek a közösségnek, anélkül hogy ezt nyilvánosan hangoztatná.

Yungblud elmondta, hogy brexit nélkül talán nem is lenne Yungblud. Annak pedig külön örül, hogy a magyar kormány melegellenes törvényének értelmében fenyegetést jelent rájuk-, és a 18 év alatti hazai fiatalokra nézve, mert úgyis az új generáció ideje jön, a felettük uralkodó politikusoknak már nincs sok hátra.

Az új, egyben negyedik lemezén dolgozik épp, ami elmondása szerint sokkal boldogabb lesz, mint az eddigiek. Úgy érzi, hogy elég sok negativitás dolgozik bennem, ezért erről könnyebb írnom, az ilyesmihez könnyebben kapcsolódom. Azzal, hogy olyan dolgokról írok, amik bátorítanak vagy amiket pozitívan élek meg, bizonyos értelemben a saját szorongásom és a saját életem dolgai ellen küzdök.

Végtelenül szomorú voltam, amikor kiléptünk az Európai Unióból. Lényegében ez volt az egyik katalizátora a Yungblud-projekt megszületésének. A fiatalok megosztottság helyett egységet akarnak és nem szeretik, ha kihagyják őket a párbeszédből, ez egy jobb jövő záloga. Az ő idejében még csak annyi volt az üzenet, hogy „basszátok meg!”, most minden a nemek és rasszok közti egység, az elfogadás, és a szeretet nevében történik. Emiatt izgalmas lesz Magyarországon tartózkodni a választások napján, még az is lehet, hogy kitalálok erre az alkalomra valamit.

Azért jelentek fenyegetést a magyar kormánynak, mert amit mondanak, az baromság. Kontrollálhatják, hogy mit szeressünk és mit gondoljunk, a párbeszédet viszont soha nem lehet megállítani, az így is, úgy is meg fog történni. Úgyhogy jobban tennétek, ha ezt elfogadnátok, és beszállnátok a dologba, mert ti meg fogtok halni, és mi kerülünk a helyetekre.

Billie Eilish és Harry Styles mellett ő is gyakran kapja a queerbaiting vádját, a kritikusai szerint nem önazonos és autentikus, hogy női ruhákban lép fel és festi magát. Mit gondol a konzervatívok által osztott nézetről, miszerint queernek lenni és az LMBTQ-közösséget képviselni egyszerűen csak divat? Legyél az, aki vagy, az emberek azt mondhatnak bármiről, amit akarnak. Csak ne ítéljünk el senkit a döntései miatt, ettől csak jobb lenne a világunk és mindenki jobban érezné magát.

Augusztus 11-én indul el a saját fesztiválja Bludfest néven, aminek egyik fő célkitűzése a megfizethetőség. Alacsonyan akarta tartani az árakat, mivel nem akarja átbaszni a rajongótáborát és kihívás elé akarja állítani a jegykiadási rendszert. Új művészeket akar felvonultatni, azt akarja, hogy az emberek úgy érezzék, hogy végre meghallgatják őket, látják őket és hogy jól érezhetik magukat.

Olyan népszerű punkzenekarok mellett, mint a The Damned és a Soft Play, Lil Yachty is fellép majd a fesztiválján. Őt a barátjának tartja, és tiszteletben tartja őt amiatt, hogy meri tágítani a műfaji határokat és azt, hogy hol áll épp művészként. Úgy érzi, hogy amikor hasonló gondolkodású, de más területen alkotó művészek vannak egy helyen, abból csak jó dolgok tudnak kisülni.

A trapzene sokat merített az utóbbi években a punkzene esztétikájából, és sok rapper élő koncertje is lassan úgy néz ki, mint egy pogózós hardcore-buli. Imádja ezt az összefonódást, mert a kettő mindig is ugyanaz volt, csak más kultúrából, más hangulatból, és valami másért való küzdelemből fakadt.