Nyugati vadászpilóták toborzása és Tajvan bekebelezésének terve Kínában

Peking intenzíven törekszik arra, hogy megerősítse saját katonai képességeit és megismerje a nyugati stratégiákat, ehhez pedig nyugalmazott nyugati tiszteket próbál megnyerni magának, miközben stratégiákat dolgoz ki Tajvan bekebelezésére.

A The Eurasian Times értesülései szerint az „Öt Szem” hírszerzési együttműködés résztvevő országai közleményt adtak ki, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy Kína leszerelt nyugati katonák toborzását végzi. A jelentés szerint fedőcégeken keresztül próbálják meggyőzni a korábban nyugati országokban szolgálatot teljesítő vadászpilótákat, hogy csatlakozzanak kiképzőként a kínai erőkhöz, anélkül, hogy felfednék a kínai hadsereggel való kapcsolatukat. A leginkább keresett szakemberek közé tartoznak a vadászpilóták, a repülőmérnökök és a légi műveleti központok munkatársai.**

Michael Casey, az amerikai Nemzeti Kémelhárítási és Biztonsági Központ vezetője szerint a nyugati országok már felismerték a veszélyt és lépéseket tettek annak elhárítására, de Kína válaszul csak növelte a toborzási tevékenységét. Peking hatalmas összegeket kínál a pilótáknak, cserébe pedig a nyugati légierők stratégiáinak ismertetését várja el, beleértve a légiharcoknál alkalmazandó taktikákat és a repülőgép-hordozókra történő leszállás technikáját.**

Ezek az ismeretek beépülhetnek a kínai harcászati kiképzésbe, és felkészülést nyújthatnak azok elhárítására is, amit Peking a Tajvan elleni hadműveleteknél hasznosíthat. Kína a haditengerészetét és a légierejét jelentős mértékben bővítette az elmúlt években, de a pilóták és a szakképzett személyzet tekintetében hiányosságokkal küzd, amit a nyugati kiképzők átcsábításával igyekeznek csökkenteni. Ezáltal az új pilóták olyan tudást szerezhetnek, amelyen keresztül a NATO-taktikát is megismerhetik.**

Az amerikai Center for Strategic & International Studies (CSIS) által bemutatott tanulmány szerint Peking két lehetséges forgatókönyvet dolgozott ki Tajvan bekebelezésére. Az egyik a korlátozott tengeri karantén, amely már hetekkel előre látható mozgolódást jelezne, és ahol a kínai hatóságok 48 órával egy pekingi bejelentés után kezdenék el ellenőrizni a térségben áthaladó hajókat. A második forgatókönyv egy teljes tengeri karantént foglal magába, amelyben minden Tajvanra belépő hajónak engedélyt kell kérnie Kínától.**

Ezek a lépések leginkább a keleti nagyhatalom képességeit és a nemzetközi közösség reakcióit tesztelnék. Amennyiben túl feszült lenne a helyzet, viszonylag könnyű belőle visszakozni, cserébe Kína további tapasztalatokat gyűjtene Tajvan bekebelezéséhez. Hosszú távon az ismétlésekkel további nyomás alá lehetne helyezni Tajpejt, és végül kénytelen lesz magától megállapodni Pekinggel, amely Kína legfontosabb célja lenne.**