Az európai jobboldal jövője Scholz és Macron kezében
Az idei európai parlamenti választások során kiemelt figyelmet kap az európai jobboldal tömbösödésének kérdése, amelyet jelentősen befolyásolhat Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök stratégiája.
Az Európai Parlament új, 720 fős testületének tagjait az uniós polgárok június 6. óta választják meg, és a választások után a képviselők frakciók alakításába kezdenek. Az Európai Tanács dönt arról, hogy kit jelöl az Európai Bizottság élére, és az új parlament első plenáris ülésén választja meg az elnökét, majd egy következő ülésen jóváhagyja vagy elutasíthatja a bizottság új elnökére tett javaslatot.
Az Európai Bizottság elnökének kiválasztása során a minősített többségi szavazás keretében a tagállamok 55 százalékának, valamint az EU teljes népességének legalább 65 százalékát képviselő tagállamoknak kell támogatniuk a jelöltet. Németország és Franciaország súlya a döntéshozatalban 33,7 százalék, ami lehetővé teszi számukra, hogy egy másik tagállammal kiegészülve akár blokkolják is a jelölési folyamatot.
Ursula von der Leyen jelenlegi bizottsági elnöknek így Scholz és Macron támogatására, valamint valószínűleg Giorgia Meloni olasz miniszterelnök támogatására is szüksége lehet, ha újra elnök szeretne lenni.
A következő Európai Parlamentben 720 képviselő foglal majd helyet, és a bizottság elnökére javasolt jelöltet 361 képviselőnek kell megerősítenie. A közvélemény-kutatások szerint az EPP, a Renew és az S&D hármas koalíciójának lehet többsége, ami meghatározó lesz a bizottság elnökének kiválasztásában. Azonban a koalíció tagjai közül is várhatók tartózkodók és ellenszavazók, ami miatt újabb partnerek bevonására lehet szükség.
Von der Leyen az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójával és Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel keres együttműködést, de ez nem találkozik a liberálisok és a szocialisták támogatásával. A választások után könnyen kialakulhat patthelyzet, ami negatívan befolyásolhatja Von der Leyen jövőbeli karrierjét.
A frakciók kialakítása során a legtöbb frakcióban nem várható nagyobb egyesülés vagy szétválás, kivéve az európai jobboldalt, ahol az Identitás és Demokrácia (ID) frakció kizárta a német AfD-t, és felmerült az ECR és az ID egyesülésének lehetősége. Ez az egyesülés Marine Le Pennek kedvezne, míg Giorgia Meloni számára dilemmát jelenthet. Az összeolvadás elidegenítheti az EPP több tagját, valamint a liberálisokat és szocialistákat, akik így elutasítanák az együttműködést az olasz miniszterelnökkel és a konzervatív frakcióval.
Scholz és Macron érdeke tehát az európai jobboldal széttöredezettségének fenntartása lehet, amelyben Meloni bevonása a legfelső döntéshozatalba erősítheti az ECR pozícióját, miközben a néppárti-liberális-szocialista triónak nem kellene tartania a szélsőjobboldali politikai pártoktól.