A nyár, amikor gutaütést kapott a Horthy-rendszer
A második világháború a magyar történelem egyik legnagyobb katasztrófája volt, és emlékezetét folyamatosan durva abúzusok érik. A Nemzeti Együttműködés Rendszere képtelenné vált saját küldetését a nemzeti felemelkedés és a polgárosodás kategóriáival leírni, és az eszkatológia vált egyre fontosabbá.
Ablonczy Balázs történész Az utolsó nyár című könyvében 1944 késő tavaszától kora őszéig terjedő időszakot elemzi, amikor az ország még a békebeli reflexek alapján működött, miközben a háború már kézzelfogható valósággá vált. A könyv a mindennapok tapasztalattörténetét írja le, ahol a bombázások új rutinokat és tereket vezettek be az emberek életébe. Ablonczy a változatos eszközökkel bemutatott tapasztalatokon keresztül azt is érzékelteti, milyen radikálisan alakítja át a háború az emberi lét alapvető struktúráit.
A könyv részletezi, hogy a mozgás szokványos tempója és eszközei is megváltoztak a háború hatására. A gumi- és benzinhiány miatt leállt a buszközlekedés, a vasútvonalak rendszeres bombázása miatt pedig minden vonatút kockázatossá vált.
Ablonczy nem csak a háború általános hatásait mutatja be, hanem a magyar társadalomra gyakorolt konkrét következményeket is. A könyv nem taglalja részletesen, hogyan vált Magyarország Hitler utolsó csatlósává, de bemutatja a magyar elit szellemi haláltáncát és a történelmi felelőseket. A szerző a kultúrharcos-fajnemesítős fixáció és a politikai csőlátás példáin keresztül rajzolja ki, miért számít fordulópontnak az év.
A könyv bemutatja a német megszállás hatásait is, amely már a megszállás előtt, és utána is döbbenetes mértéket öltött Magyarország német kizsigerelésében. Ablonczy a könyvben a magyarországi német megszállásról és annak következményeiről is ír.
Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár – Magyarország, 1944 című könyve a Jaffa Kiadónál jelent meg, és 4999 forintba kerül.