Lengyelország lehet az első célpontja egy orosz támadásnak
Ha Oroszország konfliktusba kerül a NATO-val, Lengyelország lehet az első és leglogikusabb célpontja egy orosz támadásnak, állítja Konsztantin Szivkov, befolyásos orosz biztonságpolitikai szakértő.
Konsztantin Szivkov, nyugalmazott tengerésztiszt és biztonságpolitikai szakértő, a Rosszija 1 televíziócsatorna egyik népszerű műsorában fejtette ki véleményét, miszerint az európai vezetők nem veszik kellően komolyan Oroszország atomfegyveres képességeit. Szivkov szerint ezek a fegyverek komoly fenyegetést jelentenek, és egzisztenciális veszélyt jelenthetnek egyes országok számára.
A szakértő Lengyelországot említette mint „a legvalószínűbb jelöltet” egy lehetséges „kisméretű atomháborús hadszíntérre”. Szivkov szerint 30-40 atomrakéta elegendő lenne ahhoz, hogy 10-15 perc alatt teljesen megsemmisüljön a lengyel kultúra, nyelv és a lakosság. Hangsúlyozta, hogy ez csupán egy Iszkander-hadosztály egyetlen támadását jelentené, ami Oroszország nukleáris arzenáljának csak egy töredéke.
Szivkov, aki Oroszországban komoly szaktekintélynek számít, több katonai-stratégiai thinktank vezetője és vezetőségi tagja, valamint stratégiai és katonai tudományok doktora. Több száz tudományos cikket is publikált a modern hadviselés témájában, már jóval az ukrajnai konfliktus kezdete előtt. Az ő szavai tehát nemcsak radikális véleményként, hanem egy tapasztalt és elismert szakértő álláspontjaként is értelmezhetők.
Eirik Kristoffersen, a norvég hadsereg parancsnoka, a NATO egyik legbefolyásosabb tábornoka szerint Oroszország 2-3 éven belül visszanyerheti hagyományos fegyverekkel folytatott támadóképességét, ami rövidebb idő, mint amit korábban sok NATO-vezető jósolt. Kristoffersen szerint a NATO-nak ennyi ideje van felkészülni, és közben Ukrajnát is támogatnia kell. Norvégia, amely a NATO alapítása óta tagja a katonai szövetségnek, Ukrajna elkötelezett támogatójaként ismert.
Azonban a nyugati kormányok szerint Oroszország már megindította a támadásokat Európa-szerte, titkos akciók formájában, amelyek célja a szövetségesek közötti széthúzás erősítése, a kijevi katonai ellátás megzavarása és a nyugati közhangulat bomlasztása. Lengyelország különösen kiemelt célpontnak számít, mivel a szomszédos Ukrajnába irányuló nyugati katonai szállítmányok csomópontja. A hatóságok az elmúlt hónapban tucatnyi embert tartóztattak le kémkedéssel és szabotázzsal kapcsolatos vádakkal, többségüket az oroszok a szervezett bűnözői körökből toborozták.
A titkosszolgálati feladatok a támadások elhárítására háromlépcsős folyamatot foglalnak magukban: a támadások felismerése és megnevezése, a nemzeti ellenálló képesség kiépítése, valamint olyan elrettentő stratégia kidolgozása, amely valós megtorlást jelent Oroszországgal szemben. Az egyik lehetséges intézkedés az orosz diplomaták vízumainak korlátozása, míg egy agresszívabb válaszlépés egy, Oroszországon belüli, „tit-for-tat” információs kampány lehet, amely rávilágít az ukrajnai háború költségeire. Rinkēvičs szerint a NATO-nak mindenféle megtorló eszközt meg kell fontolnia, mégha nem is mindegyiket vetheti be.
Rácz András Oroszország-szakértő szerint a magyar kormány háromféleképpen tudna tenni a békéért, de jelenleg nem ennek megfelelően cselekszik. Rácz szerint a Békemenetnek semmilyen hatása nincs az ukrajnai háborúra, és nettó hazugság, hogy Magyarország belesodródna a háborúba, hiszen sem a NATO, sem az EU nem kötelezheti arra, hogy katonákat küldjön Ukrajnába. Oroszországnak pedig nincs is annyi kapacitása, hogy Ukrajna mellett a NATO-val is harcba bocsátkozzon, így épp az ukrán ellenállás és az orosz erők lekötése biztosítja Magyarország biztonságát. Rácz szerint a magyar kormány háromféle módon tehetne a békéért: segíthetné Oroszország győzelmét, támogathatná Ukrajnát a támadó oroszok legyőzésében, vagy Svájchoz hasonlóan közvetítő szerepet tölthetne be, de jelenlegi külpolitikája ezt nem tükrözi.