Az MI9, Nagy-Britannia rejtélyes különleges ügynöksége

Az MI9, Nagy-Britannia egyik legkevésbé ismert, de rendkívül fontos különleges ügynöksége volt a második világháború idején, amelynek fő feladata a hadifoglyok szökésének és bujkálásának elősegítése volt.

Az MI9-et 1939 decemberében hozták létre, és bár kevésbé ismert, mint az MI5 vagy az MI6, alapvető célja hasonló volt: segíteni a brit katonákat és szövetségeseket a fogságból való megszökésben és bujkálásban. Az ügynökség különösen arra képezte ki az embereket, hogy menedéket nyújtó menekülési hálózatokat hozzanak létre, és eszközöket készítsenek, amelyek segítik a hadifoglyok szökését. Az MI9 tevékenysége nem korlátozódott Nyugat-Európára, hanem kiterjedt a Távol- és Közel-Keletre, a Balkánra, Olaszországra és Görögországra is. Az MI9 és az SOE közötti rivalizálás jelentős volt, és Claude Dansey, az MI6 helyettes vezetője erőfeszítéseket tett arra, hogy az MI6, az MI9 és a SOE menekülési útvonalait szigorúan elkülönítsék egymástól. Az MI9 titkos műveleteket is végzett, és a brit hírszerzés egy szupertitkos részében, a "Room 900" vagy "Intelligence School 9" néven is tevékenykedett. Az MI9 parancsnoka, Norman Crockatt dandártábornok volt, aki a szökésközpontúság filozófiáját fejlesztette ki. Az MI9-ben kiemelkedő személyiségek voltak még Jimmy Langley és Airey Neave is. Az MI9 által készített szökési eszközök között híres volt a "gombiránytű", amelyből több mint 1,3 millió darabot gyártottak a háború alatt. Az MI9 által kiképzett személyzet minden tagja átesett egy háromhetes kiképzőprogramon, amely felkészítette őket a bujkálásra és szökésre. Az MI9 több mint 35 000 szövetséges és nemzetközösségi embert mentett meg, és jelentős hírszerző tevékenységet is folytatott. A titkosítás alól feloldott akták további információkat szolgáltatnak az ügynökség működéséről és történelmi befolyásáról.