A szépkort megélt pedagógus, akitől csődbe menne a gyógyszeripar

Az emberi természet és az egészségtan kész csodája, hogy a hamarosan a 95. születésnapjához érkező Vashegyi Tibor úgy élte le eddig hosszú életét, hogy egyszer sem szorult gyógyszerek szedésére, pedig a két csípőműtétje után biztos elkelt volna egy jó adag erős fájdalomcsillapító. Ha csak rajta múlna, a gyógyszergyárak gyorsan csődbe mennének, de a háziorvosa is többet lógathatná a lábát. A szépkort megélt testnevelő tanár ugyan már ágyhoz kötött, napközben gyakran bóbiskol el, ráadásul a mozgásszegénység miatt az étvágya sem a régi, a memóriája viszont az öt híján százat meghazudtolóan éles.

Tibor bácsi kereken 70 évvel ezelőtt vehette át a tanári diplomáját a Testnevelési Főiskolán, amelynek régi épületei mai is ugyanott állnak, mint 1925-ben, az alapítás évében. Idén érte el azt a kort, amikor egy újabb emlékezetes mérföldkőhöz érkezve rubin elnevezésű díszoklevél átadásával szeretnék megtisztelni egykori iskolájának falai között, amelyet ma már Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemnek neveznek.

Évfolyamtársa volt a tavaly elhunyt Zalka András, a labdarúgás kivételes tudású professzora, aki a Ferencváros sikereinek a részese is lehetett, a nyolcvanas években pedig őt választották meg a Testnevelési Főiskola rektorának. Jó barátja volt Zalka, ahogy Jákfalvi Béla is, akivel a teniszsport szeretete kötötte össze.

Vashegyi Tibor maga is sikeres pályafutásra emlékezhet vissza. Kisbéren kóstolt bele a tanári szakmába, majd több mint másfél évtizeden át a Kertészeti Egyetem tanított, ahol a diákok egyik nagy kedvence volt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára kerülve viszont a testnevelési és a sportfoglalkozásokon már a katonás szigort kellett megtestesítenie. Előbb adjunktusnak nevezték ki, majd docensnek, nyugdíjba vonulásig pedig a ma már Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek nevezett intézmény tanszékvezető tanára volt.

Többször is felhozza, hogy szebb élete aligha lehetett volna, és a beszélgetés végéhez közeledve, még az a szállóige is az eszébe jut, amit egykor a 30 éve eltávozott főiskolai tanulótársa, Békési Sándor fogalmazott meg. Vashegyi Tibor szerint sportolásra született ugyan, de az igazán jó eredményekért mindig megküzdött.

Óriási élményt jelentett a testnevelő tanári szakma veteránja, valamint a rá féltően vigyázó élettársa számára tavaly a budapesti atlétikai világbajnokság kilenc versenynapja. Szórakozást, izgalmat, érzelmeik felszínre törését, amiben ők ketten is megérezték azt a különlegességet, hogy az atlétika történetének első, Magyarországon megrendezett szabadtéri világbajnokságát követhették figyelemmel.

Vashegyi Tibor a rubin diplomáját személyesen nem veheti át, helyette ezt a Kanadából hazatért lánya teszi majd meg.