Újabb inflációs hullám közeledik?

A közelmúltban tapasztalt magas infláció nem volt más, mint egy előrejelzési hiba, amely a Covid utáni bizonytalanságok következménye lehetett. Jelenleg a piacok és a pénzügyi sajtó ezt a narratívát részesíti előnyben, de ez a felfogás egy olyan jegybanki függetlenséget feltételez, amely a mai volatilis gazdasági és politikai környezetben irreálisnak tűnik. A jegybankok talán képesek lesznek az inflációt 2% alá csökkenteni, de az elkövetkező 5-7 évben egy újabb inflációs hullám bekövetkezésének valószínűsége jelentősen megnőtt.

A központi bankok nem annyira függetlenek, mint azt sokan gondolják. A politikai polarizáció, a magas államadósság-terhek, a geopolitikai feszültségek és a deglobalizáció korában a jegybankok autonómiája korlátozott. A jegybankárok technokraták lehetnek, de a kormányok ellenőrzik a kinevezéseiket és a költségvetésüket, és jogukban áll megváltoztatni a jegybankok monetáris politikai mandátumait is.

A jegybankok függetlenségének elmélete mindössze négy évtizedes múltra tekint vissza, és a közgazdászok egy része vakon bízik a jegybankok inflációs célkövetési politikájában. Az egyszerű szabályok, mint például a Taylor-szabály, gyakran nem állják ki az idő próbáját, és felülvizsgálatra szorulnak, különösen a válságok idején. A jegybankok jelenlegi helyzetben különösen kiszolgáltatottak a politikai nyomásnak.

A koronavírus-járvány előtérbe hozta a régóta szunnyadó politikai és gazdasági erőket, amelyek valószínűleg nem fognak egyhamar eltűnni. A jegybankok hajlamosak lehetnek egy magasabb inflációs szintet elfogadni, hogy elkerüljék a súlyos recessziót. A geopolitikai feszültségek és a globális növekedés lassulása miatt a gazdasági bizonytalanság magas szinten maradhat, ami a jegybankok előrejelzési modelljeinek hatékonyságát csökkentheti.

A jegybankok kamatpolitikájukat úgy módosíthatják, hogy egy magas infláció valószínűbb legyen, mint egy mély recesszió vagy pénzügyi válság. A pénzpiacok talán nem ismerték fel az inflációs torzítás jelenségét, mivel a jegybankok üzenetei az elmúlt évtizedekben hatékonynak bizonyultak. A jegybankárok tudják, hogy ha a piacok kételkednek a szándékaikban, a kamatok gyorsan tükrözni fogják a növekvő inflációs várakozásokat.

A jegybankokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy olyan kérdésekre összpontosítsanak, mint az egyenlőtlenség, a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság, amelyek kezeléséhez nincsenek meg a szükséges eszközeik. Annak ellenére, hogy a jegybankárok az inflációs céljaik elérésére törekednek, óvakodniuk kell a politikai vezetőktől, és rugalmasnak kell lenniük, ami a következő évtizedben egy újabb inflációs hullámhoz vezethet.

Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezető közgazdásza és kutatási igazgatója, aki a nemzetközi sakknagymesteri címet is megszerezte, rámutat, hogy még ha a jegybankoknak most sikerül is megfékezniük a magas inflációt, az minden bizonnyal hamarabb visszatér, mint azt a legtöbb prognózis jelenleg előrevetíti.