Népirtás készülődik Szudánban, a világ figyelme máshol
Tavaly áprilisban újra kitört a polgárháború Szudánban, ami az afrikai ország negyedik jelentős belső válságát jelenti, és a nemzetközi közösség figyelme egyre kevésbé fordul a helyi szenvedésekre, noha több emberélet forog kockán, mint más konfliktusokban.
2006-ban Washingtonban nagyszabású demonstráció zajlott, ahol Barack Obama szenátor is felszólalt, hangsúlyozva Amerika vezető szerepét a világban, és arra buzdított, hogy cselekedjenek a Dárfúrban zajló erőszak ellen. Ugyanezen a héten Joe Biden, aki később elnök lett, NATO-beavatkozást sürgetett a szudáni népirtás megállítása érdekében. 18 évvel később azonban a népirtás veszélye ismét növekszik Szudánban, de a nemzetközi közösség és a hírességek már nem állnak ki a szenvedők mellett. A nyugati közvélemény és a világ vezetői elfeledkeztek Szudánról.
Szudánban jelenleg a hadsereg két különböző szárnya, a Sudanese Armed Forces (SAF) és a Rapid Support Forces (RSF) vív véres harcot az ország irányításáért, több kisebb csoport mellett. Egy év alatt több tízezer ember vesztette életét, és 9 millió civil kényszerült elhagyni otthonát. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma háborús bűncselekményekkel vádolja mindkét fél, az RSF-et pedig etnikai tisztogatások elkövetésével is. Humanitárius segélyszervezetek szerint, ha nem érkezik nemzetközi válasz, Szudán összeomolhat, és újabb népirtás történhet.
Szudán 1956-ban nyerte el függetlenségét, és történelmét politikai instabilitás, polgárháborúk és katonai puccsok jellemezték. Az országban élő különböző etnikai és vallási csoportok közötti ellentétek több konfliktust is kiváltottak. A legutóbbi polgárháború 2018-ban tört ki, amikor a lakosság megkísérelte forradalmat végrehajtani, de a hadsereg leverte a megmozdulásokat. Egy évvel később a hadsereg vezetői mégis megdöntötték a hatalmat, és civil kormányt neveztek ki, amit később a hadsereg ismét megpuccsolt.
A jelenlegi hadihelyzetben az SAF és az RSF vezetői, akik korábban együtt buktatták meg Omar al-Basírt, most egymás ellen harcolnak. Az RSF megerősítette pozícióit Kartúm körül, míg az SAF a Nílus menti területeket és a Vörös-tenger partját ellenőrzi. A konfliktus egy regionális proxyháború is, több ország, köztük Egyiptom, Szaúd-Arábia és Irán támogatja az SAF-et, míg az RSF mögött az Egyesült Arab Emírségek, Csád és Oroszország áll.
A harcok központja jelenleg Al Fashir városa, ahol az RSF atrocitásokat követ el, és ha elfoglalják a várost, a civilek elleni erőszak tovább fokozódhat. Az Egyesült Államok és segélyszervezetek szerint az SAF megakadályozza az élelmiszersegélyek bejutását az országba, az RSF pedig fosztogatja a humanitárius készleteket, így súlyosbítva a válságot.
Szudán már nem kap akkora figyelmet, mint korábban, részben azért, mert a nyugati országok óvatosabbak lettek a katonai beavatkozásokkal szemben, és mert a nemzetközi figyelem más konfliktusokra, mint Gáza és Ukrajna összpontosul. Néhányan szerint a Nyugat hanyagsága mögött rasszizmus is állhat, tekintve, hogy a konfliktust csak egy újabb háborúként kezelik Afrikában.