Európa jövője: szuverenitás vagy integráció?
Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásának huszadik évfordulóját ünnepelte, miközben a kontinens jövőjével kapcsolatos elképzelések versengenek egymással. A Magyar Külügyi Intézet konferenciáján a szuverenista és föderalista erők közötti küzdelem került terítékre, ahol a megszólalók az EU jövőjének lehetőségeit és kihívásait elemezték.
- május 1-jén Magyarország, kilenc más posztkommunista országgal, Ciprussal és Máltával együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, ami az EU történetének legnagyobb bővítése volt. A társadalom nagy reményeket fűzött a tagsághoz, azonban 2024-re a közös vízió hiánya jellemzi az uniót, és a Brexit jelentős tagállam elvesztésével járt. Ennek ellenére az integráció jövője a fellendülés lehetőségét is magában hordozza.
A román, bolgár és horvát csatlakozások azt mutatták, hogy az EU képes további tagországok integrálására. Az európai identitás népszerűsége továbbra is fontos a tagállamok belső folyamataiban, és a polgárok többsége úgy véli, hogy az EU a világ legprosperálóbb részéhez tartozik. Magyarország nem töltheti be pufferzóna szerepét, hiszen a nyugati közösség részévé vált, és a Lisszaboni szerződés értelmében háborús helyzetben minden tagállam köteles segítséget nyújtani a megtámadottnak. Közép-Európában a GDP-adatok jelentős növekedése is a prosperitásra utal.
A konferencián Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke szerint Magyarország egy olyan alternatívát kínál Európának, amely hozzájárulhat a siker kulcsaihoz. Ján Figel, egykori európai biztos szerint az integráció szükségszerűséggé vált, míg Győri Enikő szerint az EU ereje csökken, ami rossz jelenség. Gottfried Péter a közelgő bővítések kezelését tartja a legkritikusabb kérdésnek.
Bernard Quintin szerint az EU-nak reformokra van szüksége, Molnár Balázs pedig kiemelte, hogy Magyarország mindig is a bővítés támogatója volt, különösen a Nyugat-Balkán esetében. Bertrand de La Chesnais szerint Európa szuverenitásának növelése erősebbé teheti a kontinenst, Koller Boglárka pedig a stratégiai autonómia fontosságát hangsúlyozta.
A visegrádi együttműködés újragondolása is napirendre került, Jan Machácek szerint a V4-csoport kiváló vitaplatformot nyújt, Aleksy Borówka pedig a Három Tenger Kezdeményezés kihasználásának lehetőségét említette. Csáky Pál a NATO és az EU-val való együttműködés fontosságát hangsúlyozta, Ugrósdy Márton pedig a közös érdekek mentén történő újragondolást sürgette.