A könyv, amiről még sokat fogunk hallani
„Az eklektikus hordalék, amit a digitális eszközeink tárolnak – az marad utánunk. Unalmunk, igénytelenségünk, technikafüggőségünk kis torzszülöttei. Nem az asztráltestünk jön vissza a túlvilágról, hanem ez a pixeles körítés tódul be a közösbe.”
Kevés olyan könyv születik, amelynek már az első néhány oldala közben egyértelmű, hogy egy különlegesen erős, emlékezetes alkotásról van szó – Kemény Lili első regénye, a Nem ebbe a körbe tartozik. A regény nem akar megfelelni olvasói elvárásoknak és tömegtermékké válni, nem célja a közérthetőség, és nem is adja magát könnyen. A szöveg minden lapján szembejönnek olyan kifejezések, amelyeknek rá kellett keresni a jelentésére, ennek ellenére, ezzel együtt vagy talán éppen ezért Kemény könyve egy olyan kulturális produktum, ami nyomot hagy az olvasóján, ha nyitott rá, és beleteszi a befogadásához szükséges energiát.
„De nem sok korombelit ismerek, aki így tud magyarul. Aki ilyen ritka szerkezeteteket használ biztonsággal, és csak akkor rondít bele a ritmusba, rímbe, ha bele akar” – írja Kemény a regény egyik szereplőjéről, ez a megállapítás pedig a szerzőre is igaz. A szöveg egzotikus szókapcsolatokkal és a beszélt és elgondolt nyelv minden szegletéből előhúzott leleményekkel van tele.
A Nem megjelenése után a budapesti olvasóközönséget lázban tartja, sorra születnek róla a recenziók, méltatások, bírálatok, és élénk vitákat generál a hazai irodalmi szcénában.
A Nem egy önéletrajzi regény, amelyben Kemény elmeséli, mi történt vele az első 27 évében. A regény a kortárs értelmiségi világ aprólékos és kritikus analízise, családregény, felnövéstörténet, atipikus love story, a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2020-as hallgatói blokádjának részletes krónikája, vallomás az alkotói lét sanyarúságáról és a Végtelen tréfa magyarra fordításának története.
Kemény művészcsaládba születik, az apja Kemény István író-költő, az anyja Szirmay Ágnes író-dramaturg, a testvére, Zsófi szintén író és slammer. A szerző egy olyan világban nő fel, amiről a tömegkultúra gyakorlatilag teljesen lepattan, és amiről a budapesti kulturális elitbe vágyakozó vidéki fiatalok csak álmodozhatnak.
A regényben a szerző magát nemcsak a családi élet passzív elszenvedőjeként ábrázolja, hanem aktív cselekvőként is, aki hatással van mások életére. Egy ponton például eldönti, hogy nem asszisztál többé a Kemény-menazséria haknijaihoz, eltűnik, dolgozik, bizonyít.
A Nem kronologikusan veszi végig Kemény életének fontosabb állomásait, és míg az elején a családi impulzusok dominálnak, a szerző fokozatosan kitör ebből a helyenként toxikus és fullasztó szorításból.
A könyv egyik nagy erénye, hogy bőséggel villant fel irodalmi, filozófiai, de leginkább filmes referenciákat, megnyitva az utat annak, ha valaki szeretne elmerülni a nem tömegmozik világában.
A regény értékelésekor fontosabb szempont, hogy a szerelmi háromszögek után a fókusz átkerül az egykori Színmű 2020-as blokádjára. Kemény kettős pozícióból beszél, mert egyrészt a regény korábbi szakaszaiban alapos kritikáját adta a régi SZFE-nek, másrészt a blokád egyik szervezőjeként tűzbe tette volna a kezét az egyetemért. A könyv utolsó nagyobb egységében belülnézetből mutatja be a hallgatók közötti frakciókat, a tanárok és diákok közötti ambivalens dinamikát, a bázisdemokratikus működés nehézkességét és általában az egyetemfoglalás menetét.
„TGM-től tanultam, hogy forradalmat csak konzervatívok tudnak csinálni, mert a spontán cselekvéshez átérzett minták kellenek. Ez nyilvánvalóan nemcsak a forradalomra, hanem a színházcsinálásra és a filmezésre is áll” – írja Kemény a regényben.
Kemény Lili: Nem
su\curesale könyvek, 2024, 5490 Ft
(A kötet az Írók Boltjában és az Atlantisz Kiadó webshopjában kapható.)