A berlini metró, amely átszelve a falat, összekötötte a várost
Berlin történetében számos abszurd esemény történt a második világháború után, de a kettévágott várost átszelő metróvonalak története kiemelkedik közülük. A tömegközlekedés fejlesztése már az 1936-os olimpia előtt fontos szerepet kapott, az első metróvonalat 1902-ben adták át. A háború után, a szövetségesek bombázásai következtében megrongálódott metróhálózatot gyorsan helyreállították, és a győztes hatalmak felosztották a várost, Kelet-Berlint pedig a szovjetek birtokolták.
A berlini fal megépítése 1961-ben kettévágta a várost, és ezzel a metróvonalakat is, amelyek közül a 6-os és a 8-as vonal több megállója Kelet-Berlin területére esett. A Friedrichstraße állomás maradt az egyetlen átjáróhely, ahol az emberek a keleti és nyugati rész között közlekedhettek, míg a többi megállót lezárták vagy be is falazták.
A hetvenes években a nyugati állampolgárok a metróban elsősorban fegyveres katonákat és határőröket láthattak a keleti állomásokon, mivel az NDK vezetői óvintézkedéseket tettek, hogy megakadályozzák az emberek nyugatra menekülését. Az NDK vezetői pénzért cserébe megengedték a nyugati metrók keleti területek alatti áthaladását, évente 20 millió nyugatnémet márkát fizetve ezért.
A berlini fal leomlása után, 28 évvel később, gyorsan megkezdődött az újraegyesítés, de a metróállomások egy része még hosszú ideig elhagyatott maradt. Ma már csak emlékek maradtak arról, hogy a hidegháború milyen nyomokat hagyott a városban, mind a felszínen, mind a lelkekben.