Harminc év a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai nyomában
Három évtized telt el azóta, hogy a cannes-i filmfesztiválon bemutatták a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai című vígjátékot, amely az ausztrál rendező, Stephan Elliott szerint akár a karrierje végét is jelenthette volna. A film azonban a közönség tapsvihara közepette debütált, és mára kultstátuszt ért el.
A Priscilla története három drag előadóról szól, akik Sydneyből egy rozoga busszal, Priscillával indulnak el az ausztrál sivatagon keresztül Alice Springsbe, hogy segítsenek egy ismerősnek. A film a nézők számára is fontos leckéket tartalmaz az életről, miközben a főszereplők önmagukat és kapcsolataikat újradefiniálják.
A drag és a ballroom kultúra mára már-már mainstream lett, de a politika még mindig jelen van a témában. Stephan Elliott rendezőt korábban azzal vádolták, hogy a filmje kirekesztő és mellőzi a valós problémákat, mint például az AIDS járványt. Elliott védekezése szerint a politikát szándékosan mellőzte, hogy minél több emberhez szólhasson.
A Priscilla hátterét bemutató Between a Frock & Hard Place című dokumentumfilmből megtudhatjuk, hogy Elliott egy olyan korban nőtt fel, amikor a melegközösség tagjait rendszeresen megverték, és a rendőrség szemet hunyt a támadások felett. A film forgatókönyvét állítólag pár nap alatt írta meg, és a forgatás is alig több mint egy hónap alatt zajlott le. A forgatókönyvre kezdetben senki sem akart lecsapni, és még az LMBTQ+ közösség sem támogatta egyértelműen a projektet.
A film két jelmeztervezője, Tim Chappel és Lizzy Gardiner 1995-ben Oscar-díjat nyertek, ami nem meglepő, tekintve a film jelmezeinek látványosságát és a költségvetés szűkösségét. Hugo Weaving híres papucsruhája például mindössze 7 dollárba került.
A filmben szereplő Priscilla busz a forgatás után eltűnt, majd évekkel később Michael Mahon állította, hogy a busz az ő birtokán van. A Dél-Ausztrál Történelmi Társaság kurátorai hónapokat töltöttek azzal, hogy kiderítsék, valóban az eredeti Priscilláról van-e szó. A busz egyik oldalán talált festéknyomok és a tetőn lévő szerkezet, amire a kamerát felhelyezték, végül meggyőzték őket.
A Guardian szerint a busz restaurálásához és a Nemzeti Autósmúzeumban való elhelyezéséhez 2,2 millió dollárra lenne szükség, amit közösségi finanszírozással terveznek előteremteni.
Stephan Elliott bejelentette, hogy készül a Priscilla folytatása az eredeti szereplőkkel. A rendező szerint az új film talán komolyabb állásfoglalást is tartalmazhat, tekintettel a világpolitikai helyzetre és arra, hogy Ausztrália LMBTQ+-közössége sok kérdésben nem előre, hanem visszafelé halad.