Kínai hadgyakorlat, parlamenti verekedés és százezres tüntetés nyitotta a tajvani demokrácia új fejezetét

Laj Cseng-tö, avagy William Lai tajvani elnök múlt heti beiktatásáról előre lehetett borítékolni, hogy komoly visszhangot fog kiváltani. Kína általában hadgyakorlatokkal szokta üdvözölni az általa „függetlenségpártiként” leírt tajvani Demokratikus Progresszív Párt (DPP) politikusainak hivatalba lépését, és ez most sem volt máshogy.

A kínai szárazföldet és a szigetet elválasztó Tajvani-szorosban a Népi Felszabadító Hadsereg kétnapos repkedéssel és hajózással jelezte, hogy ha nagyon akarná, képes lenne bekeríteni a Kínai Népköztársaság által saját „szakadár tartományaként” kezelt, bár a gyakorlatban autonóm módon működő, demokratikus szigetet. Amerikai politikusok és tisztviselők úgy vélik, hogy a konfliktus esélye növekszik, és egyes tajvani hangok szerint ehhez Laj személye is hozzájárul.

A beiktatást százezres tüntetéshullám kísérte, és nem Laj ellen, hanem a kormány mellett. A januári választásokon a DPP biztosan hozta az elnöki posztot a háromjelöltes versenyben, de parlamenti többségét elvesztette. A legtöbb törvényhozásbeli helyet a Kínai Nacionalista Párt, avagy a Kuomintang (KMT) szerezte, és mellette feljött egy harmadik, relatíve új párt, a Tajvani Néppárt (TPP) is. Így a DPP kisebbségből kénytelen kormányozni, ami rögtön komoly akadályt szült.

A két párt Laj beiktatására egy, a parlament felügyeleti jogköreit erősen kiterjesztő, a kormány szerint alkotmányellenes elemeket is tartalmazó törvénymódosítást tolt át a törvényhozáson. Erre az ellenzék szerint a korrupció felszámolása miatt van szükség, de a DPP és civil szervezetek szerint a motiváció inkább a politikai boszorkányüldözés és a két párt ellenfeleinek vegzálása. Amerikai hangok szerint ráadásul a kínai érdekek kiszolgálásának veszélye is felmerül.

Retorikai kötéltánc

Laj beiktatási beszédében felszólította Kínát, hogy hagyjon fel a sziget fenyegetésével, de a tajvani elnök szövege egy ennél kimértebb, sajátos kötéltánc volt a szavakkal és a „Tajvani-szoros két partját irányító entitás”, azaz Peking és Tajpej viszonyáról. Laj következetesen „Kína” néven emlegette Kínát, ami úgy is értelmezhető, hogy egy külön országról beszél. Azt is leszögezte, hogy a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság nem alárendeltek egymásnak.

Laj más kérdésekben kooperatív hangnemet ütött meg, a turizmus és a felsőoktatási csereprogramok felújítását, a status quo fenntartását, egyenrangú felek közti párbeszédet ígért. Ezzel szemben a „pekingi hatóságok” a tajvani szeparatista erők és amerikai gazdáik közti nemzetellenes árulásként értékelték az új tajvani elnök beszédét.

Gyakorlatok

Laj beiktatására Kína a szokott módján válaszolt: a szigetet bekerítő, kiterjedt hadgyakorlatot tartott május 23–24-én. Az új elnök tiszteletére rendezett katonai felvonuláson 46 hadihajó és 111 repülő vett részt. Amerikai megfigyelők szerint a kínai erők egyre jobban felkészülnek Tajvan stratégiai pontjainak, kikötőinek és kereskedelmi útvonalainak lezárására. Az invázió esélye növekszik, de szakértők szerint ennek az esélye ma minimális.

Ellenzéki offenzíva

Az új parlament felállását követően a KMT és a TPP elfogadta a parlament felügyeleti jogköreit erősen kiterjesztő törvénycsomagot. A DPP egyrészt azt kifogásolta, hogy a fontos jogszabályt érdemi parlamenti és társadalmi vita nélkül keresztülvitték a törvényhozáson. A másik, fontosabb kifogás, hogy a törvény számos homályos és a kormány alkotmányos parlamenti felügyeletén jóval túlmutató, potenciálisan alkotmányellenes rendelkezést is tartalmaz.

A törvénycsomagot a TPP is történelmi tettnek nevezte, amely szerintük a kormány elszámoltathatóságát szavatolja. A kormány most a törvényt első körben visszaküldi a parlament elé, illetve alkotmányos normakontrollhoz folyamodna.

Boszorkányüldözés?

A DPP szerint a cél a politikai boszorkányüldözés, amit a korrupciós ügyosztály lebegtetése is jelez. Szakértők és civil szervezetek szerint a parlament vizsgálati jogkörei gazdasági, szabadságjogi és nemzetbiztonsági aggályokat is felvetnek. Az amerikai kommentárokban és a fiatal tüntetők között pedig az is visszatérő aggály, hogy a Kínához közelebb álló KMT tagjai kényes katonai és nemzetbiztonsági információk közzétételére kötelezhetnék a hadsereg tagjait, és ezzel Kínát segíthetnék.

A tüntetésekben a TPP-ből való kiábrándultság is szerepet játszik. A legutóbb egyes becslések szerint százezer embert utcára vivő, kékmadár mozgalomnak elnevezett csoport nem pusztán a DPP támogatóiból áll, hanem egy tágabb generációs törésvonalat jelez a KMT és a fiatalság között, amelynek a kollaboráns TPP is célpontjává vált.

A kínai fenyegetés helyett (vagy amellett) a parlament megosztottsága és a belpolitikai sárdobálás lesz a fő rövid távú kihívás – ami persze az amerikai félelmek szerint a tajvani demokrácia és a kormány gyengítésével Kínának kedvezhet. Az Egyesült Államok közelgő elnökválasztása vélhetően nagyobb hatással lesz Tajvan helyzetére, mint a mostani kínai gyakorlatok.