Tényleg sátánisták voltak a templomosok?
A templomos lovagrend tagjait 1307 után letartóztatták, megkínozták és kivégezték eretnekség, sátánizmus és tömeggyilkosság vádjaival. A BBC History történelmi magazin legújabb, júniusi száma felteszi a kérdést: a „szent lovagok” elkövethettek-e bármit is abból, amivel gyanúsították őket?
Figyelmeztetés nélkül érkeztek, és olyan gyorsan csaptak le, mint a guillotine pengéje. Ahogy 1307. október 13-án, pénteken hajnalodni kezdett, a király több száz katonája rohanta le a templomos lovagok lakhelyeit, összeterelve és vasra verve a templomos testvéreket. A templomosokat teljesen váratlanul érte, ami történt – az ellenük felhozott vádak pedig elképesztőek voltak. Ezek szerint a lovagok sátánista ceremóniákban vettek részt, leköpték és megtaposták a feszületet, bálványokat imádtak, csókot adtak egymás köldökére, péniszére, ajkára és ánuszára profán szertartásaik keretében.
Hatalmas fordulat volt mindez az Európa-szerte nagy tiszteletnek örvendő vallási-katonai szervezet történetében. Közel két évszázadon keresztül, a lovagrend jeruzsálemi, 1119 körüli megalapítása óta a templomosok feladata volt védelmet nyújtani a Közel-Kelet keresztes államainak, illetve az oda tartó zarándokoknak.
A templomosok elleni támadás fő mozgatóereje IV. (Szép) Fülöp francia király volt. Fülöp látszólag nagyon istenfélő volt, de folyamatosan pénzhiánytól szenvedett, már korábban is előfordult, hogy lecsapott egy-egy csoportra, hogy könnyen pénzhez jusson.
Ezúttal a templomosokat vette célba – egy újabb híresen vagyonos csoportot. V. Kelemen pápát rákényszerítették, hogy hozzájárulását adja az eljáráshoz, és 1307-ben az egyházfő elrendelte a templomosok őrizetbe vételét.
A borzalmas bűnökkel megvádolt templomosok közül néhányan ártatlanságukat hirdették, közülük 36-an haltak bele a kihallgatások első hullámába Párizsban; dacos vallomásaikat eltüntették az eljárás irataiból. A legtöbben azonban gyorsan elismerték bűnösségüket.
Egy másik francia templomos, a Gizy-i Ponsard testvér lefegyverző őszinteséggel beszélt a kínvallatás hatalmáról, összefoglalva annak előnyeit és hátrányait. Amikor 1309 novemberében egy pápai küldöttség elé állt, állította, hogy az ellene felhozott vádak koholmányok, de hozzátette, hogyha fogvatartói meg akarnák kínozni, akkor bármibe beleegyezik, amit kívánnak tőle.
Az angliai és a franciaországi templomosok szoros kapcsolatban álltak egymással, így aztán a La Manche két oldalán található rendtagok minden valószínűség szerint egyaránt bűnösek (vagy még inkább: egyaránt ártatlanok) kellettek legyenek a felhozott vádpontokban.
Az angliai vádak egyik fontos eleme volt, hogy a templomosok vezetői szándékosan távoli vidékekre küldték meghalni azokat az „árulókat”, akik felhívhatták volna a figyelmet az üzelmeikre.
A templomosok soha nem zárták el magukat a társadalomtól. Híres New Temple nevű rendházuk, londoni főhadiszállásuk hozzájárult a templomos legendák kialakulásához az impozáns falaival, gazdagságával, pénzügyi manővereivel. Azonban, ahogy annyi esetben a templomosok kapcsán, semmi sem az, aminek látszik.
Amikor a rendet feloszlatták Franciaországban, jegyzék készült a templomosok minden tulajdonáról. A rend tagjai nem tudhattak a közelgő letartóztatásokról, tehát minden „bálványnak” ott kellett volna lennie a templomosok kincsestáraiban és szentélyeiben. De az eredmények igencsak csalódást keltőek voltak az inkvizítorok számára.
Amíg a templomosok fontos részt vállaltak a keresztény Közel-Kelet védelmében, senki nem vádolta őket semmi komoly dologgal. De 1291-ben Akko, az utolsó szentföldi keresztény erősség is elesett, május 18-án a mamlúk seregek betörtek a város falain belülre.
Portugáliában Krisztus Lovagrendje néven újraéledt egy utódszervezetük 1318-ban, másutt, így Magyarországon különböző szerzetesrendekbe léptek be a volt templomosok, főleg a johannitákhoz és a pálosokhoz.
A cikket Litván Dániel fordította.
BBC History magazin