Nők, akik férfiak tulajdonában voltak
Szerencsére ma már elképzelhetetlen, hogy egy női művész pusztán neme okán kizárásra kerüljön a kulturális életből, de ez nagyon sokáig így működött, olyannyira, hogy a festményekről lekaparták a nők nevét, és egy férfiét írták oda. Ezt a furcsa korszakot mutatja be a londoni Tate Britain.
A londoni Tate Britain múzeumban nyílt Now You See Us, Women Artists in Britain: 1520-1920 című kiállítás a festményeken keresztül mutatja be, milyen lehetett a nők élete ebben a 400 évben. A viktoriánus idők képei dominálnak a tárlaton, amely Viktória királynő uralkodását, 1837-től 1901-ig tartó időszakot öleli fel. Ebben a férfiak által uralt társadalomban a nők gyakorlatilag láthatatlanok voltak, jogilag a férjük vagy az apjuk tulajdonát képezték, és szavazati jogot sem kaptak.
Ha egy nő művész akart lenni, nem sok esélye volt, és ha mégis tanulhatott, például magánúton, az aktok tiltólistán voltak. A Királyi Akadémia csak 1893-tól engedélyezte, hogy nők is járhassanak oda, államilag finanszírozott oktatásról pedig nem is álmodhattak. John Ruskin vezető viktoriánus művészetkritikus szerint a férfiak a cselekvők, a teremtők, míg a nők hatalma nem a harcra való. Ennek ellenére a nők alkottak, felfedeztek és kitörtek nemük korlátai közül, minden műfajt, méretet, léptéket és formát meghódítva.
Louise Jopling például, aki terhesen is lefestette testét, az 1880-as években egy női művészeti iskolát alapított, és művei is láthatóak a kiállításon. Ha egy nő művésszé vált, kevés esélye volt műveinek értékesítésére, gyakran előfordult, hogy a műkereskedők kikaparták a nő nevét, és férfi nevére cserélték. Laura Knight volt az első nő, akit 1936-ban királyi akadémikussá választottak, és 2023-ban Marina Abramovics kapott önálló női tárlatot a múzeumban.
A Now You See Us, Women Artists in Britain: 1520-1920 kiállításon 110 művész 238 műve tekinthető meg, többek között festmények és szobrok. A kiállítás azt bizonyítja, hogy a nők mindig is kreatívak voltak, csak nem láthatták őket kortársaik. Ma már újra van nevük, és végre láthatjuk is őket, egészen 2024. október 13-ig.
A hollywoodi nepotizmus egy másik példáját Maya Hawke személyében ismerhetjük meg, aki Uma Thurman és Ethan Hawke lányaként bevallotta, hogy szüleinek köszönhetően kapott szerepet Quentin Tarantino Volt egyszer egy… Hollywood című filmjében. Maya Hawke nem szégyelli, hogy híres szülei révén jutott filmes lehetőségekhez, és úgy véli, ha nem él ezekkel a lehetőségekkel, azzal semmit sem segített volna a kevésbé szerencsés helyzetben lévő szakmabelieknek. Az őszinte és pozitív viszonya szüleivel előbbre való minden kritikánál, amit róla mondhatnak.
A Now You See Us, Women Artists in Britain: 1520-1920 kiállítás mellett a Tate Britain egy másik, merész vállalkozásba is belefogott. Újragondolták George Orwell klasszikusát, a 1984-et, amelyben a női főszereplő, Julia szemszögéből íródott újra a történet. Sandra Newman által írt Julia című regény a hagyományos narratívát felforgatva mutatja be az eseményeket, és egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ahol a női karakterek is aktív szereplőként jelennek meg. A könyv fordítását Lukács Laura végezte, és a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg 2024-ben. Az új kiadás különleges Matiné sorozat részeként került bemutatásra, amely vasárnap délelőttönként kortárs regényekből mutat be részleteket. Az újragondolt 1984 nem csak a női szereplők erőteljesebb megjelenítésével hívja fel a figyelmet a nemek közötti egyenlőségre, hanem azzal is, hogy a történetet a női főszereplő szemszögéből meséli el, új perspektívát nyújtva az olvasóknak.