Áttörnek-e Orbán barátai az európai parlamenti választáson?
A következő héten kerül sor az Európai Parlament 2029-ig tartó időszakra történő megválasztására. A választások belpolitikai jelentőségét gyakran hangsúlyozzák, de a kormány és az ellenzék közötti erőviszonyokon csak szélsőséges esetben változtathatnak. Nem valószínű, hogy olyan eredmény születik, mint 2004-ben, amikor a miniszterelnök bukásához vezetett, vagy mint 2009-ben, amikor jelentős politikai átrendeződést hozott Magyarországon. Fontos kérdés, hogy a választások milyen hatással lehetnek a gyakran páriaként kezelt magyar kormány mozgásterére.
Orbán Viktor 2019 márciusában, a Fidesz Európai Néppártból (EPP) való felfüggesztésekor kijelentette, hogy pártja jobboldali irányvonalat szeretne képviselni az EPP-n belül, ami ellentétes volt korábbi, a Liberális Internacionáléból érkező politikusi megnyilvánulásaival. Orbán szerint a háború utáni európai politikai konvergencia következtében a radikális bal- és jobboldali kihívók jelentik a valódi vitát. A Fidesz később kilépett az EPP-ből, de nem sikerült új frakciót alakítania Matteo Salvini, Heinz-Christian Strache és Jarosław Kaczyński vezetésével.
A jobboldali és euroszkeptikus pártok összefogása nehézkes, mivel számos történelmi és ideológiai törésvonal húzódik közöttük. Az EPP-től jobbra jelenleg két külön frakció létezik, és vannak olyan jobboldali képviselők, mint a 12 fideszes vagy a jobbikos Gyöngyösi Márton, akik egyikhez sem csatlakoztak.
A 2019-ben megválasztott Európai Parlamentben az EPP 182, a szocialisták 154, a Renew 108, a Zöldek 74, az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal 41 képviselővel rendelkezett. Az Identitás és Demokrácia (ID) 73, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 62 taggal kezdte a ciklust. Az ECR-t a lengyel PiS, az ID-t a francia Nemzeti Tömörülés és az olasz Liga vezette, de a német AfD kizárása után a frakciók közötti viszonyok megváltoztak.
A közvélemény-kutatások szerint az ECR, az ID és a független jobboldaliak, mint például a Fidesz, összeadva a legnagyobb frakciót alkothatnák az EP-ben. Azonban a pártok közötti kompatibilitási problémák miatt ez nem valósult meg. A Svéd Demokraták például kilépnének az ECR-ből, ha a Fidesz csatlakozna hozzájuk, és a lengyel konzervatívok is ellenezhetik az orosz kapcsolatokkal vádolt pártokkal való együttműködést.
Orbán Viktor az elmúlt években kapcsolatokat épített ki a kisebb, de növekvő jobboldali pártokkal, mint például a holland Szabadságpárt, a spanyol VOX, a portugál Chega, az osztrák Szabadságpárt és a belgiumi Flamand Érdek. Ezek a kapcsolatok növelhetik mozgásterét az európai politikában.
A választások utáni hangulat és a pártcsaládok közötti dinamika jelentős hatással lehet az Európai Unió politikájára, és Orbán Viktor számára új lehetőségeket nyithat meg.
Hont András